Apa, mi az az orgazmus?
Igazi vagy? | Jaffa Kiadó
Szüleim tíz éves koromban elváltak, öcsémet és engem apánk nevelt fel. Apánk egy kis mezőváros köztiszteletben álló fogorvosa volt. Minden vasárnap templomba jártunk, húslevest ebédeltünk, gyertyafényes karácsonyt tartottunk. A papám minta apa és minta anya volt egyszemélyben. Megtanította, hogy hogyan kell lányosan keresztbe tett lábbal ülni, ő mondta, hogy egy nő tudjon főzni, de legyen egzisztenciálisan is önálló. Tőle kaptam első rúzsomat és szemceruzámat. Betegesen óvott a fiúktól, és ő íratta fel az első fogamzásgátló tablettámat. A papám meleg volt. Buzi, ahogy mondták volna róla, ha tudják. De nem tudták, egészen haláláig nem. Azóta se mondják. Ezt a „dolgot” sűrű hallgatás övezi, én meg már régen elköltöztem gyerekkorom városából. Apám kettős életet élt. A decens családapa másik élete a vágyról, a titokról, a tiltottról szólt. Pontosabban, azt gondolom, hogy arról szólt. Nem tudom. Tragédiába torkollott. Harmincnégy éves vagyok, boldog és teljes életet élek szerelemben és anyaként. A szexben kíváncsi vagyok és kísérletező. Ma már a titkok és tabuk nem mint borzongató ismeretlenek izgatják a fantáziámat, hanem mint egy kirakós játék sokszínű elemei. Néha, néha eljátszom a gondolattal, mi lett volna másképp az életünkben, hogyha homoszexuálisnak lenni nem jelentett volna megbélyegzést, társadalmi kirekesztést. Vagy legalább ha, egész egyszerűen, tudtunk volna ezekről a dolgokról otthon beszélni, hogyha ez a titok nem lett volna titok, de kérdés és válasz vagy csak kérdés, kérdések, sok, hosszú, véget nem érő beszélgetés.