Akarsz róla beszélni?
„Anya pelusa kakis” – közölte alig két éves kisfiam, aki általában szabadon ki-be járkál a fürdőszobában. „Nem kakis, hanem véres” – igazítottam ki, ha nem érti, majd kérdez tovább. De őt ez innentől tovább nem is érdekelte. Még mielőtt bárki hátrahőkölne, hogy mi ez a borzalmas párbeszéd, felteszem, hogy nem csak a mi kisgyerekes háztartásunkban hangzik el hasonló. Ez az eset viszont elgondolkodtatott, és amikor egy anyuka nemrég szorongva kérdezett arról, hogy hogyan kellene beszélgetnie az orális szexről kíváncsiskodó nagylányával, megint eszembe jutott a fenti jelenet. Mennyivel egyszerűbb lenne a dolgunk, ha nem valami misztikus felnőtt mizériaként kezelnénk a szexet, hanem az őt megillető helyen, az élet természetes részeként! Anyukaként és szex-oktatóként is tapasztalom, hogy mennyire nem vagyunk hozzászokva a szexről nyíltan beszélni. Ezért jövünk zavarba hogyha a gyerekek ragyogó tiszta tekintettel kérdeznek valami olyat, amiről egyébként nem szoktunk beszélni. „Valamiért mindig ezek a kínos témák izgatják legjobban” – húzta el kisfiát az enyém mellől zavartan egy anyuka nemrég a gyerekkönyvesboltban. A gyerekek a kis bilikönyvet magyarázták egymásnak. Nem tűnt úgy, hogy nekik ez kínos lett volna. Éppen ők a jó példa arra, hogy a szexről nyíltan beszélni mennyire, hogy nem öncélú, de – Valerie Tasso gondolatával élve- , valahol mi is éppen ezen keresztül tudnánk visszanyerni a szexuális ártatlanságunkat. A gyerekekkel kapcsolatos helyzetektől mi felnőttek szorongunk, egy-egy „felvilágosítással” kapcsolatos szituációt mi teszünk szexessé, később éppen ezért válik az egész számukra is később titokzatosan izgalmassá.
A szex az jó, nincs benne semmi szégyellni való.
Egyik egyetemi hallgatóm nemrég mesélt két kisgyerekről. A kislány érdeklődve akarta megvizsgálni a kisfiú fütyijét, aki viszont azt válaszolta, hogy „nem adom, mert a tiédet is eltörted.” A punci és kuki a gyerekek számára ebben az életkorban nem különösen érdekesebb a Barbi babánál vagy a traktornál, ha mi nem tesszük azzá, akkor az is csak egy lesz a világ megismerésre váró dolgai közül. Sokszor szokták kérdezni tőlem, hogy nem borzasztó illúzióromboló-e a vágyról beszélni, nem gyilkolja-e ez meg éppen a szenvedély, a szex lényegét. Szerintem ez a kérdés jól mutatja, hogy valahol összekeverjük a vágyból fakadó titokzatosságot a szexualitáshoz tapadó bűntudattal. Ha tudnánk tabuk, elfojtások, elhallgatások nélkül is szexről beszélgetni, azzal legfeljebb a bűntudattól szabadulnánk meg. A vonzalom, az ismeretlen, a másik, a helyzet önmagában tartogat annyi izgalmat, amivel még bőven lehet jókat szeretkezni. Viszont azzal, ha merünk róla beszélni, választ kaphatunk egy csomó kínzó kérdésre és megkímélhetjük magunkat egy sor kínos szituációtól. A baj inkább az, hogy viszonylag kevés nyelv áll a rendelkezésünkre és a szexes szókincsünk is meglehetősen szegényes. Sokan meghökkennek, ha azt hallják, hogy egy beszélgetés során, nőként a fasz szót használom. Ilyenkor nyilván nem a szó ismeretlen. Nagyon jól körülhatárolt, zárt környezetben mindannyian beszélünk a szexről. A kérdés az, hogy az azonos nemű baráttal/barátnővel folytatott bizalmas beszélgetésen, élménybeszámolón túl tudunk-e beszélni a szexről a partnerünkkel, illetve fél-nyilvános szituációkban akár ismeretlenekkel. A szexben sokszor nincs meg az a visszacsatolás, amiből kiderülne, hogy normális-e, amit csinálunk. Nem látunk be mások hálószobájába, de közben szorongunk attól, hogy mások mit gondolnának, ha… Ezért is lenne fontos, ha lennének legitim nyelvek a szexre. Hogy meg tudjuk osztani a tapasztalatainkat, kétségeinket, hogy tudjunk kérdezni. És sokat segítene egy jó szókészlet abban, hogy tudjunk a szexről sokkal pozitívabban gondolkodni is. Ha szerelmünk nemi szervének csókkal illetését nem szopásnak hívnák, hanem valahogy barátságosabban, ha nem minden káromkodásunk valami szexuális tevékenységet takarna és ha lennének például változatos szép szavaink a puncira. Én személyesen már hirdettem szógyűjtési versenyt egy gazdag és szexpozitív szexszótár összeállítására, de bátorítanék mindenkit, hogy gondolkodjon el azon, hogy most milyen szavakat használ. Mikor melyiket érzi kényelmetlennek, vagy mikor nem mondd inkább valamit, csak mert nem talál rá olyan kifejezést, amit illőnek érezne az alkalomhoz, a partnerhez, vagy akár ahhoz a vágyhoz, amit szavakba szeretne önteni. Azért is ajánlom ezt a játékot, hogy ne akkor kelljen keresnünk a szavakat, amikor már nagyon is beszélni akarunk róla…