Úgy tűnik, hogy ez a téma most sorozatosan szembejön. Van, aki ebből szakdolgozik, leszbikus csajok erről írnak cikket. És tényleg, csak ezen a héten először egy egyetemi szakdolgozat kapcsán (néznek-e a nők pornót), aztán szerdán (január 20) a Tiloson a Zártkörű lányokban a fluff.hu nőcis leszbi webmagazin indulása kapcsán. Vagy elkezdett trendi lenni a téma, vagy mostanra áldozott le végleg a mainstream, férfiaknak gyártott pornó fénykora. Mert hát az internetes világhálón ugye minden van, szar, szappan, szalámi, és persze ugyanígy igényes leszbikus meg nem leszbikus, feminista, vagy csak nőknek, nők által gyártott igényes pornó is. Ebből, hogy ki mit szeret, az már ízlés kérdése, de legtöbben úgy tűnik, hogy igazi csajok igazi élvezetét szeretik látni a legjobban. Hiába, valahogy az meséket, mi nők nem a pornó műfajában kedveljük. Kíváncsi lettem, hogy épp mit mond Violet Blue és láss csodát az első kép ott is egy szépséges fotó, ugyanerről.

És akkor ennek kapcsán előkotortam, hogy anno hirtelen felindulásból mit gondoltam erről. Mert tisztán emlékszem arra a házibulira sok évvel ezelőtt, ahol azon beszélgetünk a konyhában – miközben az üres szobában a falra vetítve egy pornófilm ment, és mindenki a konyhában szorongott – hogy miért van már igényes horror, de miért nincs még igényes pornó. Női szemmel élvezhető pornó meg már végképp nagyon elenyésző számban. Ez minimum öt éve volt.

Amit akkor gondoltam:

Utazás a puncim körül – malacságok nőknek is

A pornófilmek többsége (értsd 90 + százaléka) durván szexista, rasszista és ráadásul egysíkú, humortalan, unalmas és esztétikailag pedig botrány. Emlékszem arra a partira, ahol az első hosszabb vitába bonyolodtunk  arról, hogy az egyaránt a primér érzékeinkre hatni akaró két fő műfaj, a horror és a pornó közül a horrorban még művészi alkotások is születtek, nem beszélve arról, hogy az legalább gendersemleges (jó, most nem számítom szőkén sinkongó Jane-t King Kong karjaiban) akkor a pornóban a legnagyobb újítás, ami várható max egy újabb variáció ugyanarra a témára. Nem tudom, hogy a társalgás alatt hány fiú ábrándozott nadrágjában kicsit feszengve a nappali finom homályáról és mindent betöltő órási szilikonmellekről. Barátaim megerősítettek abban, hogy igenis lenne igényük kreatív és m

inőségi pornóra, olyanra is amit együtt nézhetnek, de amit a csajok legalább annyira élveznek. Mert az már lassan közhelyes tudás, hogy a nők is éppúgy nyitottak erre a műfajra és nincs érdemi különbség abban sem, hogy szexuálisan is izgatónak találják, persze, hogyha nem fordulnak le előbb a kanapéról valami égbekiáltó blődség vagy irritáló szet láttán.

Azt ugyan nem értem, hogy okos üzletemberek miért nem nyomultak még rá erre, a nem is olyan marginális piaci szegmensre. Egy vélemény szerint azért nem, mert a mainstream filmek többségét ugyanaz a néhány stúdió forgatja és nem gondolnak ezzel, és valószínűleg így is baromira megéri. Maradnak hát nekünk a kissé butuska hirtelenszőke macák előről hátulról jól kitöltve furcsa, csábosnak szánt vicsorgással az arcukon. Vagy mégsem. Vagyis mégsem. Violet Blue (www.tinynibbles.com) san franciscoi pornókritikus szerint már rányomultak erre a piaci nichre is és független, lehetőleg európai filmesek munkáit kell keresnie az igényes pornóra vágyóknak. Egyébként a főbb tendeciákat illetően sajnos az ő sok filmet végigfutott véleménye sem tér el sokban az enyémtől.

Apropó európai filmek. Amit mindenképpen ajánlok, John B.Root: French Beauty . Egy kedves barátom teljesen önzetlenül (!) túrta ki nekem felbuzdulva pornóügyben támadt lelkesedésemen. Természetes mellek, sok magyar csaj, humor és nem utolsó sorban egy egész filmet összetartó történet.  És végre jó arcokat lehet látni a kanadai Goodforher által szponzorált Emma Goldman 2006  feminista pornórendezők filmversenyén. (Megjegyzés: ez azóta is folyamatosan aktív, szóval igaza lesz Annie Sprinkle-nek, hogy a rossz pornóra nem az a válasz, hogy le a pornóval, hanem hogy még több pornót!) A filmek kiválogatásánál a két legfontosabb kritérium az volt, hogy valódi női gyönyört ábrázoljon (leszámolás a jól bevált színlelt orgazmusokkal) másrészt, hogy nők aktívan vegyenek részt a gyártási és alkotói folyamatban. Harmadik szempont volt, hogy minél többféle női szexuális öröm kerüljön képernyőre.

A pornó célja mindig is a szexuális izgatás volt, egészen ’ősidőkben’ is. Nemrég volt olyan szerencsénk, hogy a kora kilencszázas éveiben született európai hard core pornót nézhettünk a francia nemzeti filmarchivum jóvoltából: Good Old Naughty Days. A filmek valóban ’használatra’, sőt méginkább belső használatra készültek: bordélyházak várakozó vendégeinek játszott fekete-fehér kisfilmek szöveg és hangos cuppogások helyett vidám zenei aláfestéssel. Meglepő a hasonlóság a kortárs pornófilmekkel színekben (itt nem a postás, hanem a szerzetes) és a változatosság (nő nővel, két nő egy férfival, egy nő egy férfival, férfi férfival, gruppen és hát a legjobb, apáca kutyával, hmm). A nőknek természetesen itt sincs orgazmusa, se színlelt, se semmilyen, de legalább vannak édes és természetes cickóik és hájikáik. Ezt leszámítva legőbb erénye e filmeknek, hogy lassan száz évesek és felidézve régmúlt korok hangulatát jelzik az örök ismétlődéseket, fantáziákat, titkolt és megélt vágyakat. Persze csak pasiknak.

Idáig a lassan több éves bejegyzés, ami az aktualitását részben már elvesztette, minthogy azonban a környezetben most ugyanazokat a kérdéseket teszik fel, ezért kíváncsi voltam, hogy most mi a helyzet jó pornó, feminista pornó, nőknek élvezhető pornó ügyben.

És nem kis örömömre az elmúlt öt év nem telt eseménytelenül. A máshol már idézett, Az igazi nő igazán élvezi fluff.hu cikk egyik hozzászólója ajánlotta oldal. A filmeket még nem töltöttem le, de elég jónak tűnik a Dirty Diaries, válogatás svéd független filmesek feminista pornófilmjeiből. Szabadok, sokszínűek a hardcore pornótól a vanilláig, hetero és queer, provokatív és költői.

Amilyen az emberi szexualitás “úgy általában”. Különösen tetszett,

válaszul azoknak, akik folyton ezt az “élvezhetik-e a nők a pornót” kérdést firtatják, hogy a jó csaj az rossz csaj mottóval szakítani kívánnak azokkal a kulturális klisékkel miszerint a szexuálisan aktív és független nő az vagy őrült vagy leszbikus.