Kedves Dóra! A nyári „lazulásban” volt több egyéjszakás kalandom. Az előttük való kavarás izgalmas volt, de maga a szex semmit nem adott. Nem tudom, hogy hogyan is kellene ezt a dolgot kezelnem. Egyik oldalon csalódások sora, akár mint testi élmény és morálisan sem érzem túl felemelőnek. Közben meg azt érzem, hogy ezek kellettek ahhoz, hogy rájöjjek, egyik se ért semmit, fix kapcsolat kell;valahol a lelkemnek mégis jót tettek. Zsófi

forrás:http://lychees.tumblr.com

Kedves Zsófi! Ha te valójában szerelmet keresel, nem biztos, hogy itt találod, de ha helyén kezeled a futó kalandokat, akkor sokat lehet belőlük tanulni. Éppen a szex előtti „kavarásból”, a flörtölésről, a vágyaid kommunikálásáról, a saját reakciódról, a testedről, lelkedről és persze mások testéről, lelkéről. Meg lehet tanulni nyitottnak, kíváncsinak lenni, meg lehet ismerni egy csomó féle érintést, illatot, helyzetet, és azt, hogy ezekből mi az ami tetszik és ami nem, csupa olyan dolgot, amire egy párkapcsolatban is nagy szükség van.

Egy egyéjszakás kalandot lehet úgy is felfogni, mint egy bármilyen szabadon, nyitottan kezelt találkozást, hosszúra kerekedett beszélgetést. Szerintem nem szerencsés a kalandokat sem kategorizálni és jónak vagy rossznak címkézni. Ha hagyjuk, hogy megtörténjenek, ha akarjuk, hogy legyenek, akkor szükségünk van rájuk, akkor helye van az életünkben, utólag nincs értelme megbánni vagy átértelmezni. Ha tudod, hogy a lelkedből kinek mennyit adsz és nem keresel mást, mint amit kaphatsz, akkor már csak a testedre kell vigyáznod. Egy ilyen kaland hagyhat sok kellemetlenséget, ha nem védekeztek óvszerrel. Ebben a műfajban ez az igazi rizikó, erre érdemes odafigyelni.