forrás:http://fluffylychees.tumblr.com

Szeretem a női öltözőket. Totál a hatásuk alatt vagyok. Heti két úszás, mennyei töltődés kétszer egy órában. Úszni a hidegtől összesűrűsödött, napcsíkozta párában már önmagában, de azután az öltöző. A női öltöző! Hosszú évek uszodai élményeinek kaleidoszkóp kockáiból állt össze mostanra egy olyan sokdimenziós élmény, ami minden alkalommal többet ér, mint a napi betevő multivitamin adagom. A csempék textúrája és mintázata, a falakon hosszú cseppekben olvadó pára, a víz százféle zaja, a szappan habzása, a lassan száradó vízfoltok. A testek. Testek ebben az egyszerre szertartásosan intim és mégis nyilvános térben. A meztelenség nyilvánvalósága, egyszerűsége és szépsége. Mindenféle testek idők, élmények, történések számtalan lenyomatával. Újra és újra ismétlődő rítusai a tisztálkodásnak. Az egyének, nők, asszonyok, lányok privát kis ceremóniái. Ahogy habozzák, ahogy dörzsölik, ahogy hajolnak érte, ahogy szárazra törlik, szárítják, kapcsolják, gombolják, összehajtják, ahogy keresik a fény megfelelő szögét a tükörhöz közel hajolva, ahogy a szemüket festik, ahogy az utolsó simításokat végzik. Szeretem ezt a sokféle szépséget ilyen lehelet-közel érezni. Szeretem látni a bőr színének, állagának, pettyezettségének végtelen árnyalatait. Szeretem látni az öregséget. Szépnek látom az öregséget. Szépnek látom ahogy a testek megváltozott formában őrzik az erőt. Szeretem rajtakapni magam egy-egy elbambuláson. Szeretek olvasni, játszani, történeteket szőve továbbgondolni a jeleket. Egy kevéske információt, egy műtéti heget vagy baleset nyomát, testékszereket, tetkókat egy meghatározó mozdulatot. Szeretem a mennyezetről szilánkokban aláhulló csacsogások zaját. A zajok felerősödve beszippantanak és elnémítják az ottlétet. Minden időtlen itt. Ismerős arcok, ismerős mozdulatok, ugyanazok a zajok. Itt nem számít semmi más csak a mi kis privát szertartásaink a testünkkel.
Itt nem számít semmi, csak ez a vízben oldódó, nehezen megfogalmazható tudás.