Négy emeletnyi képzőművészeti alkotás, egy délelőtt végignézni is szinte lehetetlen. Nagy tudású barátom a kiállításról alkotott tömör véleménye piszkálódik bennem, didaktikus izé. Attól most el is tekintek, hogy négy emeletet, több tíz év és huszonnégy ország rengeteg alkotására csak így rávágni szerintem ez némi elhamarkodottság, de legalábbis a témától való fanyalgó elfordulás. Ezen nem is lenne érdemes rágódnom, de foglalkoztat, folyamatosan nyüzsög a fejemben, hogy akkor most didaktikus-e az amit látok. És, hogy a nemiség,  a nemi szerepek, a heteronormatív világrend értelmezése, végtelen újra- és újra értelmezése, a kérdések sokszor valóban óvódások számára is érthető, d i d a k t i k u s  megfogalmazása nem időszerű-e mégis. Nem lehet-e, hogy még ott tartunk, hogy még szükség van erre a nagyon nyilvánvaló, időnként  közhelyes konceptualizálásra?

Folyamatos mozgásban vagyok, hogy egy pillanatra se szűnjön meg a babakocsi ringani. Bár lehet, hogy Miksa élvezné, hogy rohangálhat ebben a térben, szeretném még az ébredése előtt végignézni, amit lehet. Van néhány munka, ami tetszik, különösen tetszik. Ságlová Zorka hetvenes években készült projektjében például nők pelenkákat (akkor még csak textilpelenkát használtak) terítenek egy hatalmas réten. Óriásira nőtt téglalap alakú margaréták végtelen hosszan, minden beterítve. Impozáns a látvány. Azon gondolkodom, hogy miért tesz mindig feszültté az otthoni munkamegosztás. Miért, amikor a lehető legjobb dolgom van. Elismernek, minden nagyon demokratikusan megy, a pasim most is éppen főz a konyhában, lehet, hogy csak a gender tudatosság ment az agyamra. Csak ennek a rengeteg szétterített pelenkának a látványa akaratlanul is előidézi bennem a napi többszöri teregetés monoton mozdulatsorát, a feszes délelőttöket. Kilenctől egyig úszás, bevásárlás, főzés, heti cikk megírása, egykor Miksa végez, vége a délelőttnek.

Töprengek, hogy vajon nem kurvára aktuális-e minden, családi munkamegosztást feszegető kérdésfeltevés (kié a gyerek – feladatok, de még inkább a felelősség, a hétköznapi léttel kapcsolatos aprócseprő, elszámolásoknál nehezen számszerűsíthető felelősség – a fogantatástól, a szülésen és a szoptatáson át odáig, hogy van-e rajta vasalt ing majd az érettségin), a házasság intézményével kapcsolatos mindennemű kérdések. Mit gondolunk a különböző női testnedvekkel átitatott melltartóbetétekből kirakott falméretű koncentrikus körökről. Elegánsan nyugtázom, hogy jó, ezt is láttam, és törődök vagy nem törődök ezzel, amikor azon aggódok, hogy kitart-e a bugyimban a betét, mert nincs nálam pót- és azt meg majd honnan szerzek, és a pólóm meg régen átázott az anyatejtől, ami tiszta ciki, mert mindenki azt bámulja, de nincs éppen hol kicserélni.

Van sok jó, okos alkotás, olyanok, amiknek sikerült bennem valamit megérinteni, amiért úgy éreztem, hogy érdemes volt eljönni.

Katarzyna Kozyra (Polen / Poland)

Olympia / Olimpia, 1996

3 Fotos, Video am Monitor / 3 photos, video on monitor

National Museum in Krakow

©Katarzyna Kozyra

Eva Filova (Slovakei / Slovakia)

Without Difference, 2001

Milch Tetrapack / Milk tetra pack

3 Objekte 16,5 x 9,5 x 6 cm

© Eva Filova

“While using her own body within different cultural and social contexts as a retort to various power-games Ostojic inevitably entered the realm of “gender troubles”. Her reflection on gender issues is focused on the economic and political phenomena that accompany the phantasm of European Community that is shared by many Eastern European countries. In her project “Looking for a Husband with a EU Passport” she reveals and ironizes the truth about the traffic with women, prostitution, pragmatic marriages and all other “side effects” of transition. In such conditions the economy of gendering is inevitably the economy of power over the body. The self-irony of this project is contained in the intentional aesthetics of artist’s usage of her own image for the Internet add: her skinny shaved body without any traces of sensuality and seducing gaze or gesture conveys completely opposite visual message. From this conflict of the textual invitation with the visual repulsion was born the gap of ambiguity between attraction and abjection.” … (From essay by Suzana Milevska) http://www.van.at/see/tanja/

Nagy Kriszta – Kriszta Nagy (Hungary / Ungarn)

200.000 Ft, I – VI. / 200.000 Ft, I – VI., 1997

A kiállításról még: http://www.modernism.ro/2009/11/27/gender-check-%E2%80%93-femininity-and-masculinity-in-the-art-of-eastern-europe/