Gyermekágy – férfimódra
kis-színes | kritika
A Szex és anyaság könyvön dolgozva rákerestem az interneten a gyermekágy alatti hüvelyszárazságra. Kíváncsi voltam, hogy milyen fórumokon kik és mit beszélgetnek. A legelső link a G1 Intézet a Női Egészségért honlapja volt. Kíváncsiságból rámentem és persze azonnal ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy kis színesként megosszam a rám törő érzéseket.
A női egészség honlapján szép hosszú rendben orvosaink, mindenki orvosdoktor, ebből nyolc férfi, és csupán négy nő. Aztán belepillantottam a szövegekbe és hálát adtam a sorsnak, hogy nem láttam ebből semmit, amikor Miksát vártam. Gyermekágy címszó alatt a következő mondatok: „A nagy boldogság rózsaszín felhője azonban hamar szétfoszlik, amikor kiderül, hogy a pici jövevény leginkább édesanyjára és persze édesapjára van utalva. Három-négy nap kórházi tartózkodás után az újdonsült mamák otthon hamar szembesülnek a mindennapok kihívásaival.” Eddig jó is, hiszen épp ez a cél, eloszlatni azt a hitet, hogy szüléssel mindennek vége, de hogy milyen rémálmok várnak az újdonsült anyukákra azt is rögtön bemutatják.
Szoptatási tanácsadás, emlők (!) szülés utáni ellátása (elég sokféle elnevezést ismerek, de így még sosem hívtam a saját melleimet) (ja, és itt most nem ám emlőrákról van szó – hanem egy átlagos, mindennapi és teljesen természetes szoptatásról):
„Egy korai gyermekágyas kismama legnehezebb és legfelelősségteljesebb feladata kisbabáját táplálni.” – na, ha ettől nem frusztrál be az a kismama, akinek nincs teje azonnal, akkor semmitől.
„Szerencsés esetben a szoptatás csak örömteli pillanatokkal jár. Néhány esetben azonban biztosan segítségre van szükség. Lehet, hogy egy-két jó tanács és praktika megelőzi a nagyobb gond kialakulását. Az emlő becsomósodása – főként, ha kisebb bőrpírral, fájdalommal, esetleg lázzal is együtt jár – szakszerű segítség nélkül sajnos hamar gyulladáshoz vezethet.”
Vagyis, akinek nincs szerencséje, az jobb, ha előre felkészül a legrosszabbra. Mintha a szoptatásra nem lehetne pozitívan is készülni, testben és lélekben. Azt gondolom, hogy sok anyuka osztja azt a tapasztalatot, hogy itt különösen fontos, hogy mi van a fejünkben, és hogy egészen zsigeri szinten mennyire vagyunk képesek minden szorongást, félelmet elengedni. Amit szerintem az ilyen mondatok egyáltalán nem tesznek egyszerűvé.
„A megoldás a mellek alapos kifejése, melyhez lehet, hogy egy szakavatott szülésznő, szoptatási tanácsadó segítsége szükséges, de lehet, hogy az ambulanciánkon rendelkezésre álló, nagyteljesítményű mellszívó készülék használata oldja meg a problémát. És sajnos néha az orvosi közbenjárás, antibiotikumok alkalmazása óvja meg a szoptatós kismamát az emlőtályog kialakulásától.”
Izgalomra semmi ok, egy gigászi mellfejőre lehet rácuppanni, annak, akinek amúgy is gyengéje lett volna az orgasmatron, na most megkapja. De arra ne is számítson, hogy ez valami olyasmi, amire egyedül, esetleg valami szelíd női segítséggel, szakavatott orvosi gárda nélkül képes lesz.
„Ambulanciánk minden szoptatással kapcsolatosan felmerülő kérdésre a megfelelő megoldást kínálja, legfontosabb szempontnak tartva az anyatejjel történő minél hosszabb táplálását.”
Az, hogy az anya hol van ebben a történetben, az kit érdekel. Az se érdekel senkit, hogy esetleg annak a hőn áhított minél hosszabb szoptatásnak esetleg éppen az anya a kulcsa. Nem, a szakik megoldják, és majd hosszan táplálják azt az édes gyermeket. Ja, és azok az anyukák meg, akik nem tudnak hosszú ideig szoptatni, jobb lesz, hogyha önkritikát gyakorolnak. Hááát. Nem mondom, szép kis segítség, kösz!
Annak meg, aki a szülés utáni szexuális élet miatt aggódik, hogy visszatér-e a vágya, képes lesz-e menedzselni a folyamatos nem-alvást, vagy mit fog kezdeni lassan gyógyuló gátsebével, azt az ambulancia sok kedves férfiorvosa egyelten, velős mondattal megnyugtatja azzal, hogy a gyermekágyas időszak hamar eltelik ám. És még megtoldják, azzal, hogy tényleges gond kevés van – na nyilván a kényeskedő borsószemkirálykisasszony anyukák hisztijéről van csak szó.
„Szerencsére a tényleges gond kevés, azonban a valós problémákra (hüvelyszárazság, érzékeny gát) mindenképpen érdemes szakszerű segítséget kérni.”
Arról nem is ejtek szót, hogy az oldal teljes egészében hogyan medikalizálja ezt az egész témát, mintha nem a világ legtermészetesebb dolga lenne szexelni, szülni és szoptatni. Nyilván manapság már nem, de nem véletlen, mert ezek a normatív, patriarchális orvosi diskurzusok még mindig ennyire meghatározóak ebben a lehető legnőibb történésben is.