Egyre több helyről érkezik igény vagy burkolt nyomás arra vonatkozólag, hogy pontosan, közérthetően és legfőképpen nem félreérthetően mondjam el, hogy mit is gondolok a pornóról. Nemrégiben kaptam egy egészen konkrét kérdést: ajánlanám-e bárkinek egy egyéni konzultáció során, hogy szexuális ismeretszerzés vagy vágykeltés céljából nézzen pornót? Ugyanez a kérdés pepitában: hogy hogyan lehet, hogyha kritizálom „a pornót”, akkor mégis lehet pornóoldalakra bukkanni a csakatestemenat linkajánlójában?

Néhány fontos dolgot mindenképp fontosnak tartok tisztázni: kivel, milyen kontextusban és milyen pornóról beszélünk?

Pornó – definíció

A pornó definíciószerűen az, amikor explicit szexualitást ábrázolnak vizuálisan vagy verbálisan, ahol nemcsak utalnak rá, de egy az egyben láthatjuk a szereplők nemi szerveit illetve mindent, amit azzal csinálnak. A pornográfia célja minden időben a vágykeltés volt, de a mai napig elég nehéz meghúzni a határt erotika és pornográfia között. Sokszor csak a kontextus már önmagában kijelöli a határokat. Ha például a szépművészeti múzeumban látunk nemi szerveket, vagy akár direkt szexuális jeleneteket, orgiát, azt a legritkább esetben nevezzük pornónak, és érdekes módon a pornón felháborodott szülők és pedagógusok egyike sem tiltja gyermekét eme műintézményektől. Ezzel a témával kacérkodik most a bécsi Secession múzeum is, amikor a Klimt freskók közé beengedett egy swinger klubot (még nem láttam, de tervezek elmenni).

Csak már a pornó definícióját tekintve is eléggé feltűnő sokak álságos és kettős mércével mérő hozzáállása a kérdéshez. Sokan kifogásolják a direkt szexualitás megjelenítését, azzal az érveléssel, hogy az káros a fiatalok fejlődésére. Éppen tegnap hazafelé jött szembe egy új Jancsó Miklós plakát, amin egy kinagyított közeli arc és szinte a szemébe vágó kés pengéje látható. Ha már választanom kell, hogy a gyerekem melyik plakátot lássa a villamosról, akkor inkább a szélesre tárt pumák mellett döntök. Azt úgyis lát, és abból nem születik erőszak. Összességében furcsa, hogy a nemi szervek láttatásának tabuján nem tudott még túllépni a kultúránk. Bármi más testrészünket is vehetnénk csúnyának, gusztustalannak vagy éppen intimnek, de a punci, a mellek és a farok tartják ezt a privilegizált helyet. Ha valami, akkor ez a szexualitás túlértékelése. És szintén azokhoz egy kérdés, akiknek a nemi szervek látványával van bajunk, akkor mit kezdünk azokkal a japán pornófilmekkel, legyenek azok halas, polipos, bogaras vagy más egyéb furcsaságok, ahol a lányok puncija következetesen ki van takarva?

A pornó világa

Ha pornóról van szó, ezt a szót nagyon gyakran használjuk általánosító, egyszerűsítő kategóriaként valamire, ami hát legalább olyan mint Hieronymus Bosch A gyönyörök kertje c. alkotása; ezernyi változatos és árnyalatot hordozó, végtelenül részletgazdag világ, amire elég elhamarkodottnak érzem csak úgy egyszerűen rávágni, hogy „a pornó”.

Én elég kevés pornót nézek ahhoz, hogy merjem venni a bátorságot kategorizálni a pornó típusait, de az biztos, hogy csak első ránézésre érdemes különbséget tenni az ún. mainstream pornó (klasszikus, heteroszexuális férfi célcsoportnak üzleti céllal gyártott pornó) és az interneten végtelen mennyiségben hozzáférhető home videók, a független filmesek által, sokszor művészi céllal készített, a különböző leszbikus illetve meleg pornók (ezeken belül is számtalan irányzat létezik), a sokféle nem szokványos szexuális érdeklődésre kattant pornó (kaki, pisi, állatos, gépes stb.) vagy a fájdalommal, illetve függőséggel kísérletező kötözős vagy szado-mazcho filmek között. Hangsúlyozom, ezek csak amik kapásból az eszembe jutottak, semmi pénzért bele nem mennék, hogy megpróbáljamfeltárni. Az olyan lenne, mintha az Amazonas élővilágát akarnám egy bekezdésben ismertetni.

Pornó – jog, etika, esztétika

Szerintem legalább olyan fontos megemlíteni, hogy az egyes esetekben esztétikai, jogi, vagy etikai kérdésként vagy ezek időben, kultúrában és helyzettől függő kombinációiban vizsgáljuk-e  a pornó kérdését. Lehet kifogásokat emelni az ellen, hogy nem akarom mások szélesre tárt pumáját nézegetni, de épp olyan fontosnak, – ha nem fontosabbnak – érezném azt ezt követő indoklást: nem szeretek másokat látni szeretkezés közben,

mert gusztustalannak tartom

mert ez intim dolog, nem rám tartozik

mert sérti a vallási nézeteimet

mert károsnak tartom hamis üzenetek közvetítése miatt

mert a szereplők kiszolgáltatottak, kényszer hatására teszik, amit tesznek, ésatöbbi.

Ez nagyon sokszor elmarad, vagy – ami még rosszabb – sokszor összemossuk ezeket a szempontokat. Megértem azokat, akik azt mondják, hogy a pornó kapcsán beszélni kell a nőkereskedelemről, a prostitúcióról és azon nők és férfiak csoportjairól, akik fizikai, gazdasági, vagy bármilyen más kényszer hatására kerülnek a szexiparba. Társadalmilag kirekesztett csoportok és nincs más egzisztenciális lehetőségük. Ezek létező és borzasztó fontos társadalmi problémák, de nem lehet ebben a kérdésben sem általánosítani, hanem csak egyes és konkrét esetekre nézve véleményt alkotni. Legalább olyan veszélyes összemosni azokat, akik önként, felelős döntés alapján választják a szexet megélhetésül azokkal, akik belekényszerülnek. Ez alapján éppúgy elítélhetnénk vagy szánhatnánk a nehéz fizikai munkát végző embereket vagy azokat, akik nagy cégeknél alacsony órabérért túlórázni kényszerülnek. És ugyanígy kezelhetnénk azon nők millióit, akik a házasság intézményének kereti között kényszerülnek szexmunkára férjeik örömére. Szerintem a probléma itt megint azzal van, hogy a szexet, mint valami megkülönböztetett vörös mezős területet kezeljük. És valójában ezzel csak eltereljük a figyelmet a probléma- és kérdésfeltevés helyes módjáról. Mert arra kellene inkább rákérdezni, hogy ki miért szexel? Hogy kit ért erőszak? Hogy ki mit csinál kényszer hatására? Kit ért bárminemű visszaélés? Ésatöbbi.

Pornó funkciója és tények

Vannak, akik azért tartják problematikusnak a pornót, mert egysíkú és a világ összetettségét a szexualitáséra egyszerűsíti, minden értéket és értelmet a szexualitásból eredeztet. Azt gondolom, hogy ez éppen a pornó esetében a legkevésbé probléma, mert ott tudjuk, hogy erről van szó. A pornónak kimondott célja, hogy direkten a szexualitást ábrázolja, a vágykeltés a célja és nem más emberi értékek bemutatása. Nem törekszik a világ összetett ábrázolására és ez így van jól.

Ebben az esetben nem a pornóval van a baj, hanem azokkal a pornófogyasztókkal, akik nem kezelik a pornót a helyiértékén, ami pedig valójában nem több, mint szexjáték, egy a sok vágykeltő technika közül. Játéka, izgatása a szexuális fantáziánknak.

Ha ezt másképpen akarnánk értékelni az olyan lenne, mintha egy gyorsétteremtől elvárnánk, hogy a pincérnő az ebéd ideje alatt megírja a gyerekünk házi feladatát és megbeszélje velünk a párkapcsolati problémáinkat. Azoknak, akik erre való hivatkozással inkább elutasítják a pornót, mint értéktelen és veszélyes műfajt, csak azt tudom mondani, hogy struccpolitikát folytatnak, mert attól még pornográfnak ítélt tartalmak voltak, vannak, és lesznek, folyamatosan termelődnek, üzleti és magán célokból. Ez, akár tetszik, akár nem, része a

kultúránknak. Ennél sokkal veszélyesebbnek tartom azokat alattomos technikákat, amik különböző érdekből szexualizálnak olyan dolgokat, ahol arra  a legkevésbé sem lenne szükség. Arra kellene inkább reflektálni, hogy üzleti célból mennyi reklám, hirdetés, kampány használja fel a szexet, kezeli szexualizált tárgyként a női (vagy férfi) testet, mennyi színházi előadást, filmet, kulturális terméket próbálnak meztelenséggel eladni. Szerintem ezek a trükkösebb jelenségek, ahol valóban értékteremtő folyamatok leple alatt szexualizálódik a kultúránk. A pornó ehhez képest a legtisztább ügy a világon.

Pornó gyerekekkel, fiatalokkal

Meglehetősen vitás terület a pornó, ha a gyerekek, fiatalok egészséges mentális fejlődéséről beszélünk. Ez egy fontos kérdés, de itt is azt látom, hogy vaktában vitatkoznak emberek, terelgetik a felelősséget, riogatnak. Az egész mögött azt érzem, hogy azért ez a maszatolás, mert nem tudjuk, hogy milyen kérdéseket kell feltenni, hogyan lehetne ezt a kérdést tisztán és átláthatóan megközelíteni. Sokkal egyszerűbb jajgatni, hogy az internet tele van pornóval, micsoda világot élünk – mintha nem lett volna már elég régóta a gyerekek számára is elérhető pornográf tartalom eddig is.

Vagy azt mondani, hogy megtiltom, mert ez bűnös, szennyes. Vagy, – amit a legtöbben csinálnak – úgy tenni, mintha nem is lenne, elkenni, homokba dugni a fejünket. Pedig a gyakorlat az, hogy a gyerekek, és főleg a fiúgyerekek ma már elég fiatalon látnak és néznek pornót. A középiskolai tanítás során azt tapasztalom, hogy lehető legfontosabb dolog, amit tehetünk és amit tennünk kell, hogy beszéljünk róla. Nyíltan, tisztán, feszengés és rossz érzések nélkül. Úgy, ahogy ők is kíváncsian és előítéletek nélkül rátalálnak ezekre a tartalmakra. Kár attól a gondolattól zavarba jönni, hogy szexuális látványra a mi kis ártatlan gyermekeink testi reakciókat produkálnak. Gyermekeink is szexualizált lények, viszont az, hogy az ő ébredő szexualitásuk megmarad ártatlan örömforrásnak vagy valami bűntudattal terhes katyvasz lesz, nagyrészt a mi (felnőttek, szülők) felelősségünk. A gyerekekkel le kell ülni beszélgetni, és nem elmondani, hogy mitől rossz „a pornó”, hanem mindenekelőtt megkérdezni őket: mit néznek, mit gondolnak róla. Hagyni, hogy kérdezzenek, szabadon, bármit. És beszélgetni velük erről. Arról, hogy amit látnak hogyan viszonyul a valósághoz. Én többek között arról szoktam beszélgetni, hogy hogyan igazodjanak el ebben a káoszban és mesélek nekik arról, hogy mi a különbség a valós emberi kapcsolatok, a hús-vér emberek iránt érzett vágy, és a passzív, virtuális vágyélmény között. Elmondom, amit én gondolok erről, hogy ne legyen több a pornó világa egy maszturbálás kellékénél. Megválaszolom a látottakból adódó – sokszor elképesztő – kérdéseket, dilemmákat és segítek eloszlatni azokat a téveszméket, vagy hamis képzeteket, amik összezavarják a szexuális értékrendjüket.

Pornó felnőttekkel

Legtöbbször a pornót ért kritikai megjegyzések a mainstream, heteroszexuális pornófilmek kritikái. És ezek a legtöbb ilyen film esetében teljesen helytállóak. Én is baromira utálom a azokat a filmeket, amikből egy olyan szexista és normatív kép rajzolódik ki, amiben a nők alárendeltek a férfiaknak, amiben a nők gyönyöre nem jelenik meg, ahol kötelező elemként jelennek meg olyan képek (az alapvetően a férfi tekintetnek termelt vágyképek, a nők arcára élvezés, a végtelen hosszú dugás élvezete, kötelező anális szex, stb), amelyek valójában nem kötelező elemek, van aki szereti őket, és nagyon sokan viszont nem szeretik. (Ezeket az elemeket szellemesen veti össze a valós szeretkezésekkel a makelovenotporn.com oldal). Azt gondolom, hogy valóban fontos, hogy a szeretkezéssel kapcsolatos normáinkat és képzeteinket ne a pornó ilyen világa rajzolja meg. És, ha valami ellen, vagy valami érdekében a pornó kapcsán kérdeznek, akkor ezt minden alkalommal én is elmondom. Viszont azt is tapasztalom, hogy a valóságban az emberek szexuális kultúrája sokkal gazdagabb, mint ahogy azt képzeljük, vagy szeretnénk elképzelni.

Pornó terápiás céllal

A pornó kompromisszummentes elutasítását butaságnak és életszerűtlennek tartom. A vizuális szexuális ingerek bizonyítottan vágykeltő hatásúak és én hiszek abban, hogy a vágy ébren tartásához, a szexuális “ébrenlét” megőrzéséért aktívan tennünk kell. A vágyat táplálni kell. A fantázia, a kreativitás a szexben sem működik másképp, mint az élet más területein. Senkit nem vetünk meg azért, mert hasznos ötleteket keresve lakberendezési lapokat nézeget, új receptek reményében szakácskönyvet vesz vagy mert divatlapot lapozgat. Az agyunkat itt is éppúgy kell táplálni, de ez mindenkinek más és máshogyan fog működésbe lépni. Kinek mi a pornó, van akinek az Emanuelle sorozat vagy a Tágra zárt szemek, és van akinek meg a japán hentai világa. Én azt vallom, hogy a felnőtt lét a felelős döntés képességével kell, hogy járjon, és ezért is bátorítok mindenkit arra, hogy járjon nyitott érzékekkel, keressen, nézzen meg sokféle dolgot és azután döntse el, hogy miből mennyire van szüksége. Ha az ezzel töltött idő nem megy a valós kapcsolatok, az élet egyéb területein fontosnak érzett dolgok rovására, akkor csak nyerhetünk vele.