Házasélet a gyerek után | divány.hu

“A várandósság és a gyermekszülés megváltoztatott, ahogy a legtöbb nőt is. Egyszer csak a kisbaba lett a legfontosabb, és az az össze nem téveszthető érzés, ami kettőnket összekötött.

A párom nem értette, nem is érthette a mi titkunkat. Sőt, azt sem, miért kívánom egyre kevésbé a testi kapcsolatot vele…

Karomban tartom a kislányomat, és nézem, ahogy alszik. Nem merek megmozdulni, nehogy megzavarjam a nyugalmát. Álmában mosolyog. Én is mosolygok, pedig nagyon fáradt vagyok. Őszintén szólva hónapok óta nem aludtam igazán jót. De megéri. Kettőnk szövetsége erősebb mindennél. Erősebb a mindent elsöprő szerelemnél is. Sokkal erősebb. Nem lehet elmesélni, szavakba önteni, csak megtapasztalni. A férjem nagyszerű ember, mégis kiszorul ebből a szövetségből. Sosem növekedett a testében élet, sosem érezte a mohó kis szájat a mellén, sosem élte át azt, hogy egy kis emberke élete csupán tőle függ. Mondták, természetes dolog, hogy az édesanya érdeklődése a gyerek születése után a férje iránt megcsappan. Sosem hittem ebben. Hogy Ő, akit annyira szeretek, kevésbé lesz fontos számomra? Kizártnak tartottam. Pedig így lett. No, nem arról van szó, hogy kevésbé szeretném, csak a fontossági sorrend változott meg. És a vágy tűnt el belőlem jó ideje.” – eredeti cikk tovább

forrás: http://lychees.tumblr.com

Akár megrendelésre készült a cikk,akár valós beszámoló, szerintem sokkal izgalmasabb, hogy mennyi hozzászólást érkezett. Hogy a téma mennyire felkavarja a kedélyeket. Ez mindenképpen arról árulkodik, hogy van ez a jelenség és sokakat érint. Engem is a gyermekágy körüli ambivalens érzések, összetett érzelmi dinamikák izgattak legjobban, amikor elkezdtem dolgozni a Szex és anyaság könyvön. Az interjúkból is megerősödött bennem az, hogy ezzel foglalkozni kell, beszélni kell róla, mert sajnos nem lehet könnyen elintézni se azzal, hogy lehülyepicsázzuk az „asszonykát” vagy önzőnek vagy baleknak gondoljuk a férjet. Mint minden, ez is jóval macerásabb ügy. Milyen volt a kapcsolatuk szülés előtt? Miért voltak együtt: szerelemből, partnerségből vagy mert nem volt jobb? Milyen volt előtte a szex? Hogyan élték meg a terhességet? Milyen  a kettejük családi háttere, milyen mintákat láttak gyerekes párkapcsolatokra? Hogyan alakult a háztartási munkamegosztás a szülést követően? Milyen volt a szülés? Kiben milyen nyomokat hagyott, testileg, érzelmileg? Mit élt át az anyuka a testével, hormonjaival, fáradtságával kapcsolatban a szülés után? Mennyire voltak képesek közel maradni a férjével is egymáshoz azzal, hogy az érzelmi és intimitás kapcsolataikban már hárman voltak és nem ketten? Tanulták-e, volt-e honnan ellesniük, hogy ezt hogyan kellene csinálni? Vagy előtte sem volt már olyan összhang, amire mindezt építeni lehetett volna?

Nem olyan egyszerű azért ez a történet. Vastagon benne van, hogy hogyan gondolkodunk a nemi szerepekről és szerintem az is, hogy az anyasággal valahogy ez az egész szex kérdés rendesen összebogozódik.

Mindenesetre sok ilyen történetet lehet hallani, és még többről nem hallani. Sok család marad együtt. De milyen áron? Milyen párkapcsolati minőségben?

Van mit tanulni, legfőképpen egymástól. Ajánlom! Olvassátok el a hozzászólásokat, megéri.