Dora Djamila Mester
  • about me
    • personal
    • me and the garden
    • community building
    • sexuality * intimacy * relationships
    • art and beauty
    • all my works
    • media
  • activism & green transition
  • education & community building
  • garden projects
    • KK33 Budapest * community in a historic garden 2008-2013
    • Feldmár Summer University 2015
    • Muiderslot * a medieval herb and vegetable garden 2015-2017
    • Laterna Magica Amsterdam * gardening with children 2016-2020
    • SET community gardens Amsterdam (NL) 2018 – running
    • HOLD base * garden * nature * art * care * seat of learning (HU) 2025-
    • Campo Para°Diso (IT) 2025-
  • In Touch Amsterdam
    • Running projects
      • SET community gardens Amsterdam 2018-
      • community oven 2024 – running
      • Beyond Gender 2022-2025
    • Past projects
      • STEK Oost Amsterdam community garden & atelier 2024 January-August
      • Three tier garden 2021-2022
      • Using the voice and body in the classroom (VOICE) 2021-2023
      • Integral Sexual Education and Empowerment in Schools (ISEX) 2021-2023
      • DRAW the lines of safety (DRAW) 2018-2021
      • The BODY project
      • Sex-ed in schools
        • Intimacy, Relationships and Interculturality in Youth Work (IRIS) 2018-2021
      • Pestalozzi teachers training
      • Body, society, culture: together for integration
  • art
    • photography
    • zen videos
    • creating spaces
    • community art
    • dance
    • Erotica
  • Contact
  • Partners
Facebook Twitter

Pride-összeszorult a szívem

forrás:origo

amikor kiértem az Oktogonra és megláttam a több busznyi rohamruhás, ugató kutyákkal várakozó rendőrt. Azt éreztem, hogy szeretnék végre egy rendes országban élni, ahol szabad szabadon szeretni, és ahol a szexualitás nem vált ki ilyen mértékű agressziót. Irtózom az erőszaktól, a gyűlölettől. És nem tudok mit kezdeni a butasággal. Miksa még a kocsiban aludt, ezért nem tudtunk csatlakozni a felvonuláshoz pontban négykor és később többszöri próbálkozásunk ellenére sem engedtek be. Ott álltam egy kisgyerekkel, elmondtam, hogy “kint”, ebben az erőszakos, skandáló tömegben félek, féltem a családomat. “Akkor menjek innen”- mondta a rendőr. De nekem dolgom lett volna ott. Ott bent. A védett (vagy bezárt) “vadak”, a “szeméremsértők” között. Azért jöttem ide, ezen a napfényes, ragyogó szombat délután mert azt hittem, hogy egy vidám menetben hihetek abban, hogy egyszer ez az ország is eljut oda, hogy szabad bármilyennek lenni, és hogy végre senkit nem fog érdekelni, hogy kit szeretek, hogyan és miért. Próbáltam bejutni az aradi utca felől, hiába. Volt egy rossz érzésem, mintha a kordonok nem csupán védelmet jelentettek volna, hanem mintha tényleg inkább bezárták volna azokat, akik bent voltak. Ez nekem nem a szabadságról szólt. És persze nem tudom, hogy egy rugalmatlan védelmi szerv hogyan tudná ezt ügyesebben megoldani, de így nagyon nem volt jó. Kísérteties volt a kismetróval átszáguldani az Andrássy út alatt. Eszembe jutott, amikor még a Szív utcában laktunk, és egy hosszúra nyúlt reggeli után kisétáltunk és csatlakoztunk a tömeghez. Ami akkor sokkal inkább tömegnek tűnt. Igaz az sem volt kevésbé szívszorító, 8 hónapos terhesen próbálni elkerülni az ablakból dobált tárgyakat. És tudom, hogy még San Franciscóban is halnak meg emberek a Pride-on, de ez nem oldja a szorongást.És éppen ezért  mert tegnap sokkal kevesebben voltak, mint tavaly vagy tavalyelőtt. Pedig az egyedüli helyes út csak az lehet, hogy ki kell menni. Elő kell bújni, szembe kell nézni az erőszakkal. Nagyon ajánlom a Harvey Milk életéről készült Milk című filmet. (Sean Penn szenzációs). Az ő élete is erről szólt. Rossz volt tegnap. Rossz volt, hogy nem lehettem ott, csak bután álldogálhattam a rendőrök sorfala előtt, mocskolódó hangos emberek között. Béna, tehetetlen érzés volt.



Facebook Twitter
  • Impressum