forrás: http://fluffylychees.com

Kedves Dóra! Én külföldön dolgozom lassan tíz éve tolmácsként. A jelenlegi páromat négy éve ismerem. Ő nálam majdnem tíz évvel idősebb, most lesz 46 éves. Az édesanyjával él, de van egy saját lakása is. Minthogy én albérletben lakom, ezért a hétvégéket, és ha több időnk van, azt nála töltjük. A múlt hónapban kezdődtek a problémáink. Anyagi okokból felmerült, hogy mi lenne, összeházasodnánk és ha hozzá költöznék. Először mindezt ő javasolta, azután valamiért visszalépett, azt mondta, hogy még félti az agglegény életét. Én meg nem igazán értem, hogy most akarja ezt vagy nem. Úgy érzem, hogy csak addig kellek neki, amíg kényelmes, amíg jól esik együtt lenni a hétvégéken, csak ne legyen komolyabb elköteleződés. Én viszont többet szeretnék, mint egy szexkapcsolat, de nem tudom, hogy hogyan lendíthetném magunkat tovább. Mónika

Kedves Mónika! Nem akarom kiábrándítani, de ilyenfajta hezitálás láttán engem mindig elfog a gyanakvás. Lehet, hogy idealista vagyok, de azt gondolom, hogy harmincon felül egy felnőtt ember kell, hogy érezze, hogy mit akar. Mit akar igazán. És azt azért lehet érezni, hogy szeretem a másikat, vele akarok élni, gyereket akarok tőle. Vagy ennek az ellenkezőjét is. Manapság a kényelem, mint valami alattomos puha állat sokszor bekúszik az életünkbe és erre gondoljuk azt, hogy szerelem, szeretet, biztonság, holott nem több jóleső hátvakargatásnál. Azt javasolnám, hogy addig ne költözzön oda, amíg párja nem kéri meg rajongva, el nem tántorítható lelkesedéssel erre. Anyagi okok miatt lehet ideiglenesen egy légtérben élni, de nem lehet egy szerelmet, egy kapcsolatot erre alapozni. Ha Ön is érzi ezt a feszültséget, hogy nem ugyanazt akarják a kapcsolattól, akkor érdemes minél hamarabb ezt amennyire csak lehet nyíltan megbeszélniük. Az aszimmetrikus elvárások könnyen sodornak egy kapcsolatot vakvágányra, amiben valamelyikük boldogtalannak fogja érezni magát. Írjanak két papírt tele a vágyaikkal, képzeljék el rajta az elkövetkező öt évet, hasonlítsák össze, és ebből kezdjék azután a jövőjüket együtt vagy külön-külön építeni.