forrás:http://fluffylychees.tumblr.com/

30 éves, kétgyerekes családanya vagyok. Nagyfiam 14 éves, ő az előző házasságomból való, a párommal közös fiúcska 1 éves. Három éve vagyunk együtt, s Benjámin születéséig harmonikus volt köztünk a szex. Azóta azonban együttléteink oly rövidekké váltak, hogy én szinte mindig hoppon maradok. Párom az első, alig egyperces aktus után ugyan még rávehető egy következőre, ám többnyire az is rendkívül rövidkére sikerül. Azt mondja, nem tud uralkodni magán, mert a testem túlságosan izgatja őt. Ez egyrészt megtisztelő, másrészt… hosszú távon nehezen tolerálható. Előfordul persze, hogy orálisan kielégít, de én vágyom vissza a régi, meghitt együttléteket. Próbáltuk megoldani magunk a helyzetet: behatolás előtt orális és egyéb technikákkal igyekeztünk csitítani párom szexuális éhségét, sajnos ez által sem sikerült intim együttléteinket meghosszabbítani. Lassan kezdek belebolondulni ebbe az egészbe. Nagyon szeretem őt, de már nem tudom, mitévő legyek, és azt sem, hogy meddig tudok kielégületlenül élni. Már az is megfordult a fejemben, hogy a papás szülés lehetett a gond. Ön esetleg tud a helyzetünkre valami megoldást? Gabriella

Kedves Gabriella! Valamiért azt érzem, hogy a fennálló helyzet nem közvetlenül a szexről szól, sokkal inkább – ahogy írja is – az intimitás körül nem stimmel valami. A szexuális vágy mindkettejük részéről megvan, és éppen a szeretkezésre, a meghittségre fordított idő nincs jelen. Mennyire tudnak erről őszintén beszélni? A párja szexuális igényének „csillapítása” az egyszerűbb feladat, a komoly kérdés inkább az, hogy neki miért nincs ideje, kedve, figyelme az ön testére, lelkére, gyönyörére? Ennek kellene kiderülnie. Ön mennyire tudja egyértelműen, nyíltan elmondani, hogy mire vágyna igazán? Egy szeretkezés többféle koreográfia szerint épülhet fel, ha a párja gyorsan elmegy, utána még bőven van lehetőségük, erotikára, intimitásra, ebben különösen az Ön testére, örömére figyelve. Nyilván nem véletlenül merült fel, hogy a papás szülés lehetett a gond. A szülést mennyire sikerült közös élményként megélniük? Mennyire tudták megosztani, megbeszélni, hogy mit éltek át együtt és külön-külön? A szülés mind a nő szexualitása mind a párkapcsolat szempontjából meghatározó esemény. A kapcsolat szempontjából nagyon nem mindegy, hogy ez ne maradjon feldolgozatlanul. Mennyire tudták megbeszélni az ezzel kapcsolatos érzelmi, spirituális vagy akár a szülő test fizikai látványával kapcsolatos élményeiket? Nekem kicsit úgy tűnik, mintha a szexuális életükben a figyelem túlságosan egyoldalú és férfiközpontú lenne. Minden másban kap a párjától kellő figyelmet, szeretetet? Egy kiegyensúlyozott érzelmi kapcsolatba az én világomban nem férne el az, hogy a párom hagyja, vagy akár észre se vegye, hogy „belebolonduljak” a hiányba vagy, hogy „kielégületlenül” éljek. A gyerekvállalás mindig jó apropó egy lelki „nagytakarításra”, arra, hogy tudatosan is megéljék életüknek ezt a nagy eseményét. Ami szükségszerűen megváltoztatja a kapcsolatukat, ahogyan egymás iránt éreznek, ahogy egymás testére, lelkére, fizikai közelségére vágynak. Ezeket érdemes újra és újra tudatosítani és megosztani, hogy mindezek az élmények ne eltávolítsanak, hanem szorosabbra fűzzék az intimitás szálait. Én azt javasolnám, hogy az egymáshoz vezető utakat tisztogassák le először, és lehet, hogy ezt éppen nem szex közben kell megtenniük. Töltsenek együtt sietség, feladatok, és lehetőség szerint gyerekek nélkül, akár csak egy hétvégét, amikor az ágyon kívül is kereshetik egymást. Amikor kiderülhet, hogy most mit éreznek egymás iránt, mit várnak egymástól és a kapcsolatuktól.