Kedves Dóra! Most négyéves a kislányom és már beszélgetünk arról, hogy van a magocska a mama hasában, abból fejlődik a baba, de igazából azt még nem részleteztük, hogy a magocska hogyan is jut oda és hogy ebben hogyan van szerepe a papának. Kicsit meglepett, amikor a barátnőmnek elment a háromhetes magzata és mondtam Lilinek, hogy nem lett végül baba a magocskából, mire ő megjegyezte, hogy lehet, hogy az lehetett a baj, hogy nem ölelte meg eléggé a barátnőmet a férje… Nem tudom, hogyan lépjek tovább, nem akarom semmivel sokkolni, vagy olyat mondani, amit nem ért. Evelyn

Kedves Evelyn! Mi például otthon a Scolar sorozat Honnan jön a kisbaba? könyvét olvasgatjuk, és úgy meséljük hároméves kisfiamnak, hogy a magzat az apasejtből és az anyasejtből jön létre, a papa már az elején kell hozzá. Az a tapasztalatom, hogy sokszor a mi feszélyezettségünk az oka, amiért egyes részleteket neccesebbnek érzünk és próbálunk virágnyelven fogalmazni. Ezért érdemes figyelnünk saját reakcióinkat is: mik azok a dolgok, amikkel valamiért nem érezzük magunkat komfortosan akár kicsi gyerekünk előtt sem: szoktunk-e együtt meztelenkedni, mi érzünk, hogyan reagálunk, ha a gyermekünk meglát minket szeretkezés közben, vagy pucéran összebújva, mik azok a dolgok, amiket valamiért nem tudnánk, nem szeretnénk elmagyarázni a gyerekünknek: lehet, hogy csak már a nemi szervekről nehezünkre esik beszélni, a testnedveinkről, a menstruációról, vagy azt tartjuk félelmetesnek, hogy egyszer megtudja az az ártatlan gyermek, hogy a papának be kell dugnia a kukiját a mama puncijába ahhoz, hogy abból kisbaba legyen? Ha foglalkozunk a saját korlátainkkal, félelmeinkkel, ezeket akár megosztjuk, megvitatjuk a párunkkal, azzal az emberrel, akivel együtt neveljük gyermekeinket az mindenképpen segít abban, hogy hogyan kezeljük majd mindezt ha a gyerekünkkel kell mindezt kommunikálni.

A szexualitás nagyrésze úgysem az elmondottak alapján fog bennük alakulni, hanem metakommunikáción keresztül, a szinte kontrollálhatatlan részletek alapján. Egy összerezzenés, ahogy magamra kapom a törölközőt vagy épp egy ellesett csók a papával sokkal mélyebb nyomokat hagy, mint a nagy rákészüléssel született mondatok. Érdemes kivárni a kérdéseiket, mindig csak arra válaszolva mesélni. Amiről éppen beszélgetünk természetes legyen, ne féljünk tőle, és gyermekünk aktuális kíváncsiságát elégítse ki. Ha jön a következő kérdés, akkor majd arra válaszolunk, és nem hiszem, hogy ijesztő lenne az a részlet, hogy apa kukija meg anya puncija érintik egymást. Ha ez elhangzik is, most még nem tulajdonítanak neki jelentőséget, és mire meg erotikus felhangot kaphat, már egy olyan tudásként raktározódott, amit addigra magától értetődőnek fognak venni.