néhány gondolat Kosztolányitól, amit ma este hallottam a Nő-Nyugat előadáson a Tháliában.  Tetszett.

Nyugat· / · 1926 · / · 1926. 10. szám · / · A házasság “válsága” / Kosztolányi Dezső

Házastárs az a férfi és nő, ki egy födél alatt él, vagy azért, mert nagyon szereti egymást, vagy pedig azért, mert egykor nagyon szerette egymást s most egy életen át hódol feledhetetlen emlékének. Minden férj és feleség költő, ki a múlandó percet akarja megörökíteni.

Azt sem hiszem, hogy a múltban jobbak, vagy rosszabbak voltak a házasságok. Plautus éppúgy csúfolja, mint Flers és Caillavet, Aischylos éppúgy átkozza, mint Ibsen. A házasságok mindig olyanok voltak, mint maguk az emberek.

Elismerem, hogy nem ész-szerű, mert egészen élet-szerű. Olyan ésszerűtlen, mint maga az élet. Észokokkal bírálgatni tehát, azon a címen, mert nem simul X. Y. úr, vagy úrhölgy testéhez, a legnagyobb esztelenség. Az Apa, Anya, Gyermek titkos háromságát foglalja magában, azt a misztériumot, mely az emberiség létezése óta legmélyebben hatott lelki fejlődésére s megteremtője volt minden vallásnak és művészetnek. Külső formájában talán változhatik az idők során, de ezeket az ősi szálakat nem tépheti el senki.