50 éves vagyok, özvegy, jelenlegi társam egy idősebb férfi. Sose voltam boldog, a szüleim se akartak, anyám keze gyakorta eljárt. Első kapcsolatomból született egy lányom, de az apja elhagyott. Szüleim közbenjárására hozzámentem egy férfihoz. Varrodában dolgoztam, vettünk egy házat, eleinte úgy tűnt, szépen elleszünk. De ő inni kezdett, és megkeserítette az életem. Született egy fiunk, akiről kiderült, hogy súlyos beteg, a férjem egyre több időt töltött kocsmákban. Csak aludni járt haza, s hogy használja a testemet. Rettegésben éltünk, a gyereket intézetbe kellett adni. A férjem végül balesetet szenvedett és meghalt. Mindig szeretetre, szép szavakra vágytam, ezt a partneremtől végre meg is kapom. Ő viszont féltékeny, minden percemről elszámoltat. Annyi csalódás ért már, teljesen üresnek érzem magam. Soha még jó szexben sem volt részem. Most már így kell leélnem az életem? Ildikó

Kedves Ildikó! Én hiszem, hogy életünk minden pontján van értelme az újrakezdésnek. Mindemellett azt is látom, hogy saját sorsunk jobbra fordítása a létező legnehezebb feladat. Évtizedek fájdalmait, lemondásait, a rettegésben telt éveket nem lehet egyszerűen csak félresöpörni. Ha jelenlegi partnerétől megkapja a szeretetet, akkor lehet, hogy most érkezett el az a pillanat, amikor már megengedheti magának, elvárhatja az élettől, hogy a legnagyobb figyelmet saját magának szentelje. Ha megvan a kellő bizalom, akkor érdemes lenne beszélgetniük a féltékenységről, a kölcsönös szabadságról, egyben most végre elkezdhet olyan önismereti utakat bejárni, olyan vágyakra, belső hangokra rátalálni, amikre eddig sem ideje, sem lehetősége nem volt. Sok nőnek ennyi idősen éled újra a szexualitása; ekkorra a család már nem igényli azt a figyelmet, mint azelőtt; ennyi idős korunkra nemcsak önmagunkkal kerülünk valamelyest tisztába, de meg is merünk lépni olyan lépéseket, amit korábban el se mertünk volna képzelni. Én azt javasolnám, hogy kezdjen el nyitottan, kíváncsian élni, figyeljen a külvilágból érkező „meghívásokra”. Olvasson, járjon programokra, találja meg azt az elfoglaltságot, társaságot, ami nemcsak a megújulásban segítheti, de abban is, hogy szembenézzen a múltjával és képes legyen elindulni egy öngyógyítási úton.