NLC hetigyors| 2011. május

A minap egy riport kapcsán a fiatalok szexuális neveléséről beszélgettem egy újságíróval. A nagyon udvarias férfi a beszélgetés egy pontján kicsit zavarba jött, köhintett egyet-kettőt és rákérdezett: – „Meg tudná nekem mutatni azt a bizonyos párnát? – A puncipárnára gondol?” – kérdeztem vissza.

A párna egyébként nem az én találmányom, az ún. Pussy Pillow-t az USA-ban és weben is lehet venni egészen sokféle kivitelben, méretben és színben. Az enyém teljes mértékig saját készítésű. Minthogy én nem tudok varrni, ezért egy építész barátnőm hajtotta a varrógépet, én szabtam. Az anyagválasztás, az arányok, és a színek választásánál hosszasan konzultáltunk lányokkal és fiúkkal egyaránt. Azt hiszem, egy szexoktatónak illik, hogy ne boltban kapható, átlagos és hibátlan, hanem saját puncipárnája legyen. Ez a párna kicsit aszimmetrikus, itt-ott kicsit tökéletlen, de egyedi és szerethető, mint ahogy egy rendes női punci. Akik tudják, hogy van ez a párnám, amit én részben szemléltetőeszköznek használok, azok általában szeretnék látni, tapintani, de legfőképpen megérteni, hogy mire is jó ez az első hallásra marhaságnak tűnő dolog. Nos, az egyik valóban az, hogy anatómia hűséggel készítettük, és akár felnőtt, akár kamasz csoportnak beszélek szexuális anatómiáról, akkor arra használjuk, hogy ne kivetített pornóképeken, hanem mégiscsak 3D-ben ismerkedjünk a külső női nemi szerv részeivel. És hát természetesen van a párnának sok más, inkább szimbolikus haszna is.

A punci a barátod

Amikor én Amerikában először láttam ilyen párnát, az tetszett meg benne, hogy ezt az egész punci dolgot barátságos közelségbe hozza. Elsősorban lányoknak készül, akik mint tudjuk, sok esetben ritkábban látják a saját puncijukat, és részben ebből kifolyólag sokszor kevésbé is vannak a puncijukkal annyira bensőséges viszonyban, mint a fiúk a farkukkal. Tetszett, hogy ezzel az egyszerű trükkel a punci egy puha, szerethető, nyilvánosan nevén nevezhető, az ágyra a többi párnával együtt kitehető, látható, fogható, legitim dologgá minősült át. Nekem a mai napig nagyon tanulságos figyelni az első reakciókat a párna láttán és megnevezésén. Ilyenkor is rádöbbenek, hogy mitől is van, hogy az egyik testrészünk szexuális – függetlenül attól, hogy erogén zóna vagy sem – más testrészünk meg egyáltalán nem az. Hát a punci az mindig mosolyt, vagy legalábbis zavart félrenézést eredményez. De aztán körbejár a párna, meg lehet fogdosni, bele lehet nyúlni, meg lehet kérdezni, hogy mi micsoda, és közben, mintha csak varázsszóra, már el is kezdtünk a szexről beszélgetni. Teljesen természetesen, nyíltan, mintha, mint ahogy ez a világ a legnyilvánvalóbb dolga.

Szerencsére a női test- és öntudatra ébredés ilyenfajta játékos módjai kezdenek terjedni és ma már lehet olyan oldalakat találni, ahol a női szexualitás teljes spektrumára készítenek vicces játékokat, használati tárgyakat. Eltekintve a dolog kommercializálható aspektusától, én maximálisan támogatom az ilyen ötleteket, mert hiszem azt, hogy segítenek erősíteni azt a megközelítést, amiben az szex vállaltan könnyed, játékos és kreatív valami.