forrás:http://lychees.tumblr.com

Nevezze akárki akárhogy, folytatja ez a keserű-róka ember, és először teszi le vörös kezét az asztalra, mégiscsak a pina a közös nevező. Nem? És azért nem, ha 8nem, mert nem, vagy mert natúr csúnya, azért nem? De hát, hogy egy szép példát hozzon, a mindennapi kenyerünk az nem csúnya? Holott abban is benne van a pina, hátulról, ha gyorsan egymás után ki tetszik mondani a tanársegéd úrnak. Nem igaz?

Ő megengedi, hogy a mindenféle költők tollán a szerelem kelyhe szebb, a rózsabimbó szebb vagy a cunnika, de az csak úgy mondva van, az udvarlás meg az illendőség végett, mert a legtöbbje ezalatt a kimondott pinát érti és gondolja, ha egyáltalán szót gondol, nem pedig  directe azt a forró, sós és harmatos női szakadékot, mely bölcsőnk és sírunk, és ami a pina. Mert ha minden frinc-francnak híhatják, mért pont ennek nem? Mért ez a csúnya pont? Ami pedig a leggyönyörűbb.

És azt ne higgye senki, mondja a betegem, senki, hogy amiről nem lehet beszélni, hogy nem arról folyik a legtöbb szó a bőr meg a szégyen huzatja alatt. A test szellőzetlen, sajgó palotájában úgy pereg a nemiség, akár egy nyirokezüst vízér, akár kinematográfban a szalag-pántlika, amit tán még a halál sem szakít el, legföljebb lekaristolja róla a sok egyenruhaszabót, meg tanársegédet, már bocsánat, egyszóval a csipisz földi embert, mint a légyszart, kérem alázatosan, s mehet is tovább minden az idők végezetéig.

Ha maga a pina szép, meg ha a fasz is szép állítólag fölállva, szegény, és ha az is, igenis, szép, hogy együtt9basz, mint az egyszerű költő mondja az árnyékszékeken, akkor az ártatlan betűje neki, a megnevezése mitől alantas, és disznó? Hát lehet csúnya az, csak tegyem én a szívemre a kezemet, lehet ordenáré, amiből könyörgéssel és     kiáltozással kifrecselt az emberiség jó része?

De rendben, legyen csúnya, mert hát, köztünk szólva, tényleg olyan, mint a gampászi hernyó, hogy nagy a mellény, kicsi a selymelés, és nyüszít csak és fáj, és piszkot csinál, jó, legyen csúnya, már bocsánat, az édesapikánk fasza – de hát az már csak nem csúnya, és az csak nem pfúj, amelyből előnyomakodtunk, kérdi ő alázatosan, az a fájdalmas és mártiriomi édesanyai testrész, az csak nem csúnya?! És abban még a vallás sem ellenkezik, mert lehet, hogy a megbaszás maga szeplőtelen volt, tanársegéd úr, de hát akkor is, mégiscsak a Szűz Mária ominózusán bújt elő a mi Megváltónk?!

Boldogságos pináján!

Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába