Meglepetés magazin – szexrovat | 2011. szeptember

31 éves nő vagyok, és valószínűleg önbizalomhiány miatt mindig leblokkolok, nem sikerül párkapcsolatot kialakítanom. Pszichológustól kezdve kineziológusig minden szakembernél jártam, nem sok sikerrel. Iszonyatosan vágyom párra, hiányzik a szex, emiatt frusztrált, ideges vagyok. Régóta önkielégítek, de már nem elégít ki a “szólózás”. A másik testére, érintésére vágyom. Ugyanakkor, talán a rossz tapasztalatok eredménye miatt (pl. nőgyógyászati vizsgálat, vagy ha én próbáltam valamit felhelyezni) attól félek, ha aktusra kerül a sor, az nem lesz jó érzés. Már egy vékony pálcika feldugásától is úgy érzem, hogy szétfeszülök, hogy fogok közösülni egy férfival? El fog ez múlni? Mitől van ez az abnormális félelem, ha valamit fel szeretnék dugni a hüvelyembe?

Kedves Levélíró! Én azt érzem, hogy a teste „feszülése” ugyanazt az égető, érintés iránti vágyat jelzi, ami a párkapcsolat keresésében megjelenik. A hüvelybe történő behatolás nehézsége nagy valószínűséggel annak a jele, hogy nem képes ellazulni, „megnyílni”, akárcsak egy örömteli szexuális aktus felé sem. De azt is mondhatom, ahogy egy hús-vér szerető férfit sem lehet semmiféle fizikai tárgyhoz hasonlítani, úgy ezek a félelmek és a hüvely zártsága is abban a pillanatban fog magától feloldódni, amint megérkezik ahhoz az öleléshez, ahhoz a partnerhez, akit keres. Én azt javasolnám, hogy ne erőltessen semmit a hüvelyébe, csak azt tegye, ami jóleső érzéssel tölti el! A legnehezebb feladatot én abban látom, hogy a bizonytalanság okozta ördögi körből hogyan tudna kilépni ahhoz, hogy egyáltalán egy megerősítő ismerkedésig eljuthasson. Én azt mondanám, hogy ne adja fel a próbálkozást és keresse még azt a szakembert, akivel szimpátián alapuló bizalmi kapcsolatot tud kialakítani és egy közös önismereti munkában el tudnak odáig jutni, hogy merjen elkezdeni „kilépni” a világba. Azt lenne fontos valahogy elérnie, hogy a párkeresési vágy kíváncsisággá, hajtóerővé váljon és ne blokkoló félelemmé. Tudom, hogy a legnehezebb az önbizalomhiánnyal megküzdeni és merni elhinni, hogy én is szerethető vagyok, én is adhatok, de mégis, első lépésben ez lenne a cél.