NLC kérdezz-felelek | 2012 március

A várandósság, szülés és a gyermekágyi időszak nagyon sok párkapcsolatnak olyan kihívás, amiből szinte lehetetlennek tűnik szerelmesen, szexin, a habokból frissen – apa-anya, nő és férfi – egymás számára újjászületnünk. Eleinte az események csak zajlanak, sok észrevétlen tényező számtalan fizikai nehézségeket gördít elénk, felkavaró és intenzív érzelmi folyamataink is könnyen eltávolíthatnak bennünket egymástól. El vagyunk foglalva a kisbaba érkezésével, saját felnőtté válásunkkal, ránk szakad mindenféle új társadalmi szerep, feladat és elvárás, és mindez – talán nem is olyan meglepő módon – nem lesz túl jó hatással a szexuális életünkre.

45 éves vagyok. A kislányom most 5 éves. A férjem egy éve elköltözött otthonról. A szexuális életünk már a terhesség alatt is rendszertelen volt, de a szülés után szinte teljesen elmaradt. Én valóban egy kicsit elhanyagoltam magam, nem volt hova „kiöltözni”. Szinte állandóan kimerült és fáradt voltam, minden figyelmemet lekötötte a kislányom. A férjem először azt mondta, hogy ez neki így nem jó, el kell mennie. Később kiderült, hogy van valakije. Bármennyire szétzuhantam az elején, nekem jót tett az egyedüllét. Sokkal jobban meg kellett szerveznem az életünket, önállóbb lettem és a kapcsolatunkon is volt időm gondolkozni. Aztán elkezdtünk újra többet találkozni és most azt érezzük, hogy nekünk együtt van dolgunk. Heti kétszer visszük a kislányunkat délutánonként táncolni és azt vettem észre, olyan, mintha randin lennénk. Amíg Betti táncol, mi ülünk egymás mellett, beszélgetünk. Készülök, egyre jobban figyelek a külsőmre, mindkettőnknek jól esik a másik társasága. Azt is látom, hogy a férjem azon azért meglepődött, hogy én így „magamhoz tértem”, hogy más férfiak is megtalálnak, utánam fordulnak. Szerintem most döntéshelyzetbe került, hogy visszajöjjön vagy se, azt hiszem attól is tart, mi van akkor, ha én meg találok közben valaki mást. Én elengedtem őt ahhoz, hogy vissza tudjon találni. De azt is érzem, nem lehet tudni mi lesz, sok kimenete lehet még a mi történetünknek.  – Kati

Én azt tapasztalom, hogy a szülővé válás – ha akarjuk, ha nem – olyan megkerülhetetlen helyzetek elé állít bennünket, amikor számot kell vetnünk saját vágyainkkal, elvárásainkkal, lehetőségeinkkel és ugyanezt meg kell tennünk a párkapcsolatunkat illetően is. Kati példája nekem azt üzeni, hogy ez a kapcsolat így vagy úgy, de eredeti formájában mégsem volt eléggé megalapozva a családalapításra, ha nem bírta az átmeneti időszak – egyébként egyáltalán nem alulértékelendő – nehézségeit. És az is érdekes, hogy a holtomiglan-holtodiglan – egy háztartásban – elve nem feltétlenül az egyedül üdvözítő út a párkapcsolat megőrzésére.

Inkább nélküled

Adódik olyan krízishelyzet, amiben nincs más; el kell távolodunk a másiktól és saját akkori életünktől ahhoz, hogy kiderüljön mi dolgunk is van egymással. Meg kell tapasztalnunk, milyen, ha valóban elveszítjük a másikat (és nem csak eljátszunk a gondolattal), ha magunkra vagyunk utalva, ha össze kell rendezni a sorainkat, ha nincs módunk kényelmes punnyadásra, ha szembe kell néznünk a helyzettel, és legfőképp önmagunkkal. És nem utolsósorban, milyen az, ha megérezzük, hogy a döntéseinknek következménye van. Kati megtapasztalta, hogy milyen egyedül maradni egy kisgyerekkel, egyedül menni dolgozni, intézni a gyerek körüli teendőket, ellátni a háztartást és este nem odabújni senki melegéhez. Mint ahogy azt is, hogy neki is lehetnek a férjével kapcsolatban elvárásai, hogy ő is vonzó, saját lábán álló ember, de joga van szabadidőre, másra figyelni, fáradtnak lenni is. Szerintem az ő helyzetükben az a remek lehetőség adódott, hogy most egy teljesen új szerződés alapján folytathatják közös életüket. Megtették egymástól elfelé azt – a sokak számára félelmetes – három lépés távolságot, ami segített nekik a közös rutin keltette ördögi körökből kilépni, az életüket átsúlyozni. Sajnos ebben az a paradox, hogy ezt nagyon nehéz – talán teljesen lehetetlen – anélkül, hogy ne lenne a lépésnek valós kockázata, ne lennének valós vesztenivalóink a háttérben.

Most lesz a kisfiam 3 éves és komoly válságban van a párkapcsolatunk. Én egyáltalán nem kívánom a szexet, a férjem stresszes a munkája miatt, szinte állandó közöttünk a feszültség. Én elvégeztem néhány tanfolyamot és szeretnék saját, itthonról is vihető üzletbe kezdeni. Ezen dolgozom mióta a kisfiam megszületett, ez minden figyelmemet, energiámat leköti. Nekem nagyon fontos lenne, hogy intellektuálisan is megtaláljam magam a gyerekem és a háztartás vezetése mellett. De közben félek, hogy elvesztem a férjemet, aki a legjobb barátom, partnerem. Neki a szex a velem való kötődés kifejezése, ez kell ahhoz, hogy működjön az élet minden területén. Én ezt megértem, de nem tudom, hogyan adhatnám meg neki, ha nem kívánom. Egy dolog van a szexuális életünkre jó hatással: ha elmegyünk együtt vagy külön-külön bulizni, az legalább arra az estére kicsit felpörget.  – Judit, 32 éves

Judit, egy ilyen helyzetben nagyon hasznos lehet egy prioritás-listát összeállítanotok a férjeddel, hogy derüljön ki, mi fér a 24 órába, miben mekkora áron kellene kompromisszumot kötni és mit nem lenne érdemes semmi áron sem elveszítenetek. Nekem az komoly tanulás volt, hogy a háztartás időnként tényleg várhat, elhinni, hogy a gyerekem jól van a nagymamával is, és felismerni, hogy nekem a kapcsolatunk szinte a legelső helyen áll; mert az érzelmi kiegyensúlyozottságomon múlik, hogy minden más téren hogy működök. Ha neked van annyira fontos, hogy a férjeddel rendeződjön a kapcsolatotok, akkor az ugyanúgy szervezést fog igényelni, mint a munka, a háztartás, vagy a gyerek. A logisztikán sok múlhat; milyen napszakban mennyi időt tudtok kiszakítani együttlétre, amikor nem vagytok hullafáradtak és képesek vagytok egymásra figyelni. (Ez utóbbi azon is fog múlni, hogy a prioritás-listádon valóban előbbre került a férjeddel a kapcsolat, vagy csak szívességet teszel neki.) Az is kérdés, hogy a lakásban van-e lehetőségetek valami privát zugot kialakítani, ahonnan nem lógnak ki játékmackók, kisautók, ami az intimitásról, kettőtök erotikájáról szól.

Újraéleszteni a vágyat

Minden pár máshogy működik; mi például ilyenkor sokat beszélgetünk, így a szexre szánt időink nemcsak intimek, hanem mindenféle felgyülemlett stresszt is oldanak bennünk. A legnehezebb mégis azt hiszem azzal van, hogy hogyan lehet a vágyat újra aktív üzemmódba hozni. Az teljesen normális, hogy ennyi minden mellett nem vagy az erotikára hangolva. De mégis ez (is) kellene ahhoz, sőt, ez kellene ahhoz, hogy kellően motivált legyél a szexre szánt idők és terek szervezésben. Időnként tényleg el kell menni otthonról. Ezt én is ismerem. Bármennyire szeretem az otthonunkat, az állandó környezet nekem sincs jó hatással a libidómra. Itthon zajlik a családi életünk, a háztartási feladatok, ráadásul itt is dolgozom. Talán ezért is van nálunk is szinte mindig erotikus hozadéka, ha – akár egyedül, akár a párommal – kimozdulunk itthonról. Ez persze komoly szervezést igényel. Arról nem is beszélve, hogy nálam a vágy spontaneitáson alapul, szóval a szervezett alkalmak sem mindig működnek. Felteszem, ezzel sem vagyok egyedül. Ha tudom, hogy most élni kell a lehetősséggel, nincs mese, most azonnal kívánni kell a szexet, akkor az tutira nem fog menni. Én mióta anya vagyok, ezt tervezett spontaneitásnak hívom, ami kábé olyan, mint a fából vaskarika, de – hiába – nekünk, szexre még vágyó szülőknek ez a kreatív feladat jutott osztályrészül.

Vége a szexnek

Egy négygyerekes anya mesélte, hogy a második gyerek után neki vége lett a szexnek. Közölte a férjével, ő többet nem akar szeretkezni. Elégedett a munkájában, imádja a gyerekeit, boldog a családi életük, de szexet, na azt egyáltalán nem kívánja. Másnap reggel a férj dráma arckifejezéssel bejelentette, gondolkodott a dolgon: ez így neki nem lesz jó. Erre azt a „játékot” találták ki, hogy ha bármikor azt érzi a feleség, hogy akár csak átsuhan rajta a vágy, akkor azonnal ír egy sms-t a férjének, hogy MOST. És ez a dolog elkezdett működni. A nő észrevette, hogy nem is múlt el a vágya, és ez a játék újraélesztette közöttük a szexet. Ez egy megoldás. Kettőnk akarásán és kreativitásán (amire az életkörülmények függvényében jócskán lehet szükségünk) múlik, hogy mi lesz ez a játék. Azt kellene megtalálni, hogy neked mi kezdené el piszkálgatni a fantáziádat: zenék, filmek, képek, regények, több idő házon kívül, flörtök? Persze ez is időt és figyelmet igényel, azt nem lehet megspórolni.