Te milyen gyakran maszturbálsz? – Sport vagy erotika?
NLC kérdezz-felelek | 2012. június
Azt gondolná az ember, hogy a maszturbálás, na ha valami, ez aztán tényleg a legszemélyesebb, legbelsőbb magánügyünk. Ebbe tutira nem szólhat bele senki. Csinálom, nem csinálom, hogy csinálom? Az én dolgom. Itt minden egyedül arról szól, hogy nekem jó legyen.
Igen? Nem?
És mégsem. Sokan nőttünk fel olyan családban, ahol nem volt azért teljesen zökkenőmentes szexes dolgaink alakulása. A meztelenség kezelése otthon, érzelmek kifejezése, hallgatások, zavart összenézések, nyílt vagy másmilyen beszélgetések a szexről, kinek mi jutott szexes kis hátizsákjába. Ebből talán nyilvánvalóan következik, hogy a „masztizás” is trükkösebb történet annál, hogy mindenki csinálja, ahogy akarja, a cél, hogy neki minél jobb legyen.
Kedves Dóra, az önkielégítés eddig kimaradt az életemből, pedig már 34 vagyok. Hogyan kezdjek neki? Előfordulhat, hogy nem tudom élvezni a partneremmel a szexet, mert megszokom a saját “forgatókönyvemet”? Köszönettel – Viki
Vannak nők, akik mindenféle előzetes képzés nélkül hamarabb találkoznak a zuhanyrózsával, vagy a nagypárnával ahhoz, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerülhetne. Persze, hogy mégse legyen az élet olyan felhőtlen, nekik meg jönnek más kérdések: Mikor lehetek már végre egyedül? Ugye nem vesz észre senki? Mit szólnának hozzá a szüleim, a pasim, a barátaim? Szabad ezt csinálnom? Elképesztő, hogy hiába a 21. század minden felvilágosult vívmánya, mennyi zavar, kérdés és bűntudat él még mindig sokunkban a maszturbációval kapcsolatban. Mint ahogy legalább annyira fura arról is beszélni, hogy mit kell gondolnunk azokról, illetve mit gondoljanak magukról és erről a témáról azok, akik nem csinálják.
Kötelező körök
Pedig sokan vannak, akik hosszú évekig nem találnak rá a gyönyörnek erre a formájára. Én sem maszturbáltam, sem gyerekként, sem kamaszként. Már bőven benne jártam a harmincas éveimben, amikor ez a dolog megtalált és számomra a mai napig is sokkal inkább a partnerszex része, mint magányos tevékenység. Mint ahogy enni sem szeretek egyedül, és ha nincs kivel asztalhoz ülnöm, akkor inkább éhezem. Én így működök, és nem gondolom, hogy bármi baj lenne a szexualitásommal. Vikitől is biztos azt kérdezném, miért akarja éppen most kipróbálni a maszturbálást. Mert 34 évesen már illene túl lenni rajta? Mert a környezetében vélhetően mindenki csinálja? Vagy azért, mert kíváncsi? Egy nőismerősöm tényleg azért próbálta ki, mert olvasott róla az akkor aktuális tini magazinban, amiből neki az jött át, hogy akkor vagy „normális” nő, ha időnként magadhoz nyúlsz. Szerintem ez egyedül akkor működhet, ha azért teszed, mert megmozdul benned valami. Mert azt érzed, hogy izgat, felizgat, mert elindul a bizsergés, majd az ezt követő mozdulat. Vikinek is azt mondanám, hogy azokat a dolgokat találja meg, amik ide vezetik el. Egy rendes, témába vágó how-to kézikönyv szerint: zárkózz be, kapcsold ki a telefont, tedd körül magad gyertyákkal, síkosítóval és rengeteg pornófilmmel. Hát nem tudom. Ha neked véletlenül mégis az jönne be, ha bármikor rád nyithatnak, vagy tényleg a zuhanyrózsa, akkor ez nem fog bejönni. Szerintem engedd a fantáziádat – mint legjobb szexjátékodat – hogy ő vezesse a kezed (vagy leendő kedvenc vibrátorod)! A forgatókönyv problémakörről meg azt gondolom, hogy ez a veszély azokat fenyegeti, akik az élet más dolgaiban is hajlamosak lustázni és saját rutinjaik rabjává válni.
Önkielégítés, maszturbálás, rejszolás – te hogy hívod?
Nekem már elég problémás az „önkielégítés” kifejezés is. Bocsánat a hasonlatért, de ez a szó leginkább a vakarózást idézi számomra. Egyedül, gyorsan, szüntessük már meg ezt az sürgető fizikai ingert! Az autoerotika pedig jó esetben nagyon nem erről szól: gyönyörről, vágyról, erotikus fantáziákról, a saját testemmel való intim kapcsolatról. Ideális esetben ebben nem lenne helye bűntudatnak, szégyennek, semmi ciki érzésnek. Több nemzetközi felmérésből is derültek ki olyan eredmények, hogy a testükkel kiegyensúlyozott, harmonikus és gyönyörteli kapcsolatban élő nők sokkal örömtelibbek, elégedettebbek a párkapcsolati szexben is. Tudják, hogy mi jó nekik, meg tudják mutatni, el tudják kérni, amire vágynak. És persze itt el is érkeztünk bármiféle kvantitatív elemzésen alapuló megállapítás korlátaihoz; mert egy felmérésből az nem derül ki, hogy a rendszeresen maszturbáló nők gyakorlatában mennyi az „egészségügyi” és leginkább pusztán fizikai, mennyi a szorongás oldását célzó és mennyi az elsősorban a gyönyörről szóló érintés. Mert ezek ismeretében lehetne eljutni olyan megállapításokhoz, hogy mi kell ahhoz, hogy egy nő a szexben felszabadultabb, kísérletezőbb, kíváncsibb legyen. Milyen testi önismeret és belső „kapcsolattartás” ami ahhoz vezet, hogy a nő jobban észreveszi a teste jelzéseit, jobban elfogadja annak változásait, mint azok a nők, akiknek hiányzik ez a meghitt viszony a saját testükkel.
Együtt vagy egyedül?
Hogyan-mikor csinálja? Szex közben, mintegy a szex részeként, vagy pl. tévénézés közben ültök a kanapén és hirtelen előkapja, miközben te mellette ülsz? Mert nem mindegy. De ha szex közben csinálja, milyen gyakran? Ezzel el is élvez? Utána téged is kielégít, vagy legalább bátorít arra, hogy nyúlj magadhoz? Esetleg önkielégít és magadra hagy utána, nem foglalkozik a te orgazmusoddal? Lehet, hogy téged igazából ez az, ami zavar?- Fórum bejegyzés
Számomra nagyon érdekes, hogy ki hol húzza meg a partnerszex határait, vagy hogy egyáltalán ki mit ért „szex” alatt. Sok olyan véleményt hallottam már, hogy valaki el se tudja képzelni, hogy a másik csak úgy előkapja, vagy magához nyúljon szerelme jelenlétében. És itt van az a pont, amikor nem akarnám a saját értékrendemet senki másra erőltetni, de mégis csak megkérdezném, hogy mitől jelent kisebb határátlépést a szeretett férfi hímtagját csókkal érinteni, mint a jelenlétében saját testemhez érni? Mint ahogy mindkettő lehet a szerelmi életünk legtermészetesebb, legmagátólértetődőbb része, ugyanúgy lehetnek ezek a dolgok – érthető módon – igencsak problémásak is. Hiszen egyetlen, látszólag egyszerű fizikai érintésben benne van az egész kultúrkör, amiben felnőttük, amiben szocializálódtunk. Ez teszi ez azt egészet olyan végtelenül bonyolulttá.