NLC hetigyors | 2012. július

 

Igazi nyári téma, rekkenő hőségbe való. Július. Szabadság, szerelem, kánikula, és mindezek egy rendkívül prózai vetülete: szeretkező, lucskos, összeizzadt testek. Ezennel most kérek mindenkit, aki a tisztaság és illatszerek, valamint az illemtudó szex híve, hogy ne is folytassa tovább az olvasást, mert malac témákról fogok írni. Izzadt lepedőkről, nedvekről, szagokról. Csupa csupa finom gusztustalanságról.

és a teljesség kedvéért: az NLC-n kicenzúrázott mondat: Keveredik benne minden – egyébként eltüntetéséért kiáltó testszagunk: izzadtság és nyál, puncidzsúz és sperma, seggrózsánk illata és szerelmi leheletünk – de, úgy látszik mégis lehet ezek nélkül a nedvek nélkül szexelni. Hiába, nekem nem sikerült elegánsan “kiszárítani” a szerelmi nedvekről szóló cikket, de a szerkesztőknek igen. Minden alkalommal elképeszt világunk képmutatása.

 

Ízfokozók

Sokan keresnek meg azzal a problémával, hogy nehezen tudják átadni magukat a szeretkezés, a szex örömének. Valamin mindig jár az agyuk, nem tudnak teljesen kikapcsolni, ráhangolódni a másikra, vagy a maguk gyönyörére. Az önfeledt szexhez szükséges „módosult tudatállapot” elérése sok finom részlet együttállásán, és némely „extrán” is múlik. Lehet ez szerelem, friss szenvedély, drog vagy alkohol, a tilosban járás izgalma. De lehet ez az érzékeink egészen primer szexre hangolása testeink közös illatával, szerelmi nedveink összemosódott vegyületének semmihez sem hasonlítható érzéki hatásmechanizmusával. Valami hasonló dologra gondolok, mint mikor a konyhából a készülő ételek illata magával ragad bennünket. Nyálelválasztó mirigyeinkben a szó szoros értelmében étvágyat gerjeszt, de közben éppúgy serkenti a közelgő vacsorához kapcsolódó fantáziálást is. Nincs ez másképp a szexben sem.

 

Közös szagunk

A testnedvek bármiféle jelenlétét elimináló kortárs testkultúrában az illatszerektől nehéz elvonatkoztatni. Most én mégis olyan szagokról, illatokról beszélek, amiben testápolók, parfümök, olajak és mások egyáltalán nincsenek jelen. A szeretkezéseink közös illatáról szólok, amiből nemcsak a kemikáliák hiányoznak, de saját, jól ismert testi szagmintáink sem kivehetők már. Egy ponton túl kialakul kettőnk közös szagelegye; a szeretkezés, „a szex szaga”. Keveredik benne minden – egyébként eltüntetéséért kiáltó testszagunk: izzadtság és nyál, puncidzsúz és sperma, seggrózsánk illata és szerelmi leheletünk. Ez a mix negyven fokos kánikulában viszonylag könnyen elérhető. Kétségtelen, hogy van ebben valami állati, malackodós, amin jólnevelt úrilányok kissé felhúzzák szemöldöküket. De van ennek számomra többletjelentése is. A testi dolgainkkal való viszonyaink sokat elárulnak arról, hogy mennyire is vagyunk képesek átadni magunkat a bennünk zajló primer, ősi folyamatoknak: a szexuális vágynak, belső testi és lelki intuícióinknak.

Flow

A szex szagai erős, és megkerülhetetlen ingerek – és most nem a testápolás hiányából adódó rossz szagokról beszélek. Ezek mégis lehetnek visszataszítóak vagy félelmet keltők. Egyrészt mert ösztönös, zsigeri (sokszor kontrollálhatatlan) énünkre emlékeztetnek, de azért is, mert ebben a közös illatfelhőben feloldódhatnak saját (biztonságot, vagy annak illúzióját adó) határaink, az individuumunk, az egónk. A testeink összeizzadásából létrejött anyagtalan massza engem a Csíkszentmihályi féle flow gondolatára emlékeztet. A szexben – mint ahogy a menstruációtól a szülésen át a női testiség sok más fontos eseményében– az átadás, a fizikai és pszichés jelenlét képessége – szimbolikusan és fizikailag is –  valahogy mindig nedveink áradásával is jár. Talán nem túl elrugaszkodott gondolat, hogy a gyönyör fogadásának és a gyönyörben való megmerítkezésnek a képessége és ahogyan a szexhez kapcsolódó lucskos, nedves, szagos állapotokat megéljük, ezek valahogy kölcsönösen befolyással vannak egymásra. Vigyázat! – lenne a felirat, ha palackba zárnánk – letüdőzése bódult, módosult tudatállapotot és kontrolvesztést eredményezhet, használata csak bátor felnőttek számára ajánlott!