a finomságok, hogy mitől más, ha más, a nő, mint a férfi…

Weöres Sándor: Psyché

 

Feküvén a harcz Urával,

Eggy fél test fordulattal

Gátlám heveskedésit,

És félig alajja tsuszva

S félig föléjje hajolva

Öltém testembe testét.

 

Tsípőm, farom tsedervén

Törpétskémet tsiszálám

A harczi óriással

S láztúl pirúlt-ki orczám

S habos fejér husomban

A gyönyör újra meg újra

Hullámokká tolúlt-fel

S hullámokká alélt-el.

De végtire is be-tellvén,

Magamat hanyatt vetettem

S engettem a szokásnak,

Hogy szembe reám hasallyon,

És engem, kis töredékenyt,

Mint egy alapos tseléd jányt,

Kémélletlen dögönyözzön.

Tudám, ő néki ez jó;

Nékem jó ebbe tsak annyi,

Hogy bírhatám karomban,

Szerelmesen figyeltem,

Elméje tört hajóként

El-süllyede tengeremben,

A lelke szerte bomlott,

De teste még-is itt vólt,

Rajtam tombolt, viharzott,

Lazán reá fonódtam

S czirkáló ujjaimmal

Hátát, nyakát simogattam.

 

Lőtse, 1815 ősz-elő