Április elején jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában Mester Dóra Nő, anya, szerető című könyve. Az írónővel a különleges kötetről beszélgettünk.

Sokoldalú vagy, sok mindennel foglalkozol. Hogyan mutatnád be magad az olvasóknak?

A klasszikus bemutatkozásom, amit általában használni szoktam, az a nő-anya-szerető- társadalomkutató- szexedukátor – hobbikertész. Pont nemrégiben gondolkoztam azon, hogy ez annyira képlékeny, hogy az adott életszituációban szinte mindig újra lehetne írni az önéletrajzot és a bemutatkozást. Az év elején Amszterdamba költöztünk a családommal, úgyhogy jelenleg az anya, és a magát szakmailag is újra kitaláló nő állapotában vagyok, talán ez a jelenlegi öndefinícióm. A mesterségem címere egyébként szexedukátor.

Amikor elhatároztad, hogy nekifogsz az írásnak, mi volt a konkrét elképzelés? Milyen típusú könyvet szerettél volna létrehozni?

Először is fontos megjegyezni, hogy a Jaffa Kiadó kért fel ennek a könyvnek a megírására. Ez borzasztóan erős motiváció, mert óriási munka megírni egy könyvet. Ha ők nincsenek, és nem nyaggatnak visszatérően, akkor nem tudom, hogy lett volna-e bennem elég önfegyelem és erős elhatározás, hogy véghezvigyem a dolgot. A kezdeti inspiráció egy self-help könyv volt, amit San Francisco-ban olvastam, amikor teherbe estem. Mikor hazajöttünk, azt láttam, hogy nem igazán van olyan terhességgel kapcsolatos tanácsadó könyv, ami kimondottan a női szexualitásra fókuszálna. Elég széles a választék, sok fajta kismamakönyv van, de olyan nem nagyon, ami az egész témát kinyitná és észrevenné benne a nőt is. Ahogy elkezdtem dolgozni a könyvön, folyamatosan megtaláltak az ezzel kapcsolatos kérdések, és az volt az elképzelésem, hogy írok egy terhesség és szex guide bookot.

(…)

Beszélgessünk kicsit a borítóról! Miért választottad ezt a képet?

Nagyon sok illusztrációt kerestem, és sajnálom, hogy végül nem sikerült a könyvbe annyi képet beletenni, amennyi tervbe volt véve. A munkámban eleve fontosnak tartom a vizualitást, mert egy nagyon erősen vizuális kultúrában élünk. Vizuálisan egy csomó minden jobban kifejezhető, mint szavakkal. Izgalmas volt képek után kutatni, főleg képzőművészeti képeket kerestem, amik valahogyan mindig az adott témára rezonálnak. Reflektálok arra a mediális környezetre, amiben vagyunk, amit a reklámokban, a magazinokban, az interneten látni. Ezt egy picit másképpen teszem, és egyben az olvasóimat vagy a nézőimet is önreflexióra késztetem ezáltal, akár anélkül, hogy tudnák, hogy ez történik.

A borítón látható nő borotválja a hónalját, ami szokatlan látvány egy olajfestményen. A kép erősen barokkos, miközben egy szürrealista festő munkája. A borítón a nő kicsit az anyaság ikonjával játszik, de benne van a szépségeszmény is, ahogy borotválja magát, kikacsint a képből és kacér. Közben ott ülnek a kis puttó gyerekei, és az egész hajaz a zsidó-keresztény kultúrkörre, és annak a szimbolikájára. Szóval ez a kép rengeteg mindent összesűrít, ezért tetszett meg nekem annyira.

tovább a cikkhez