This is my book. So far, only in Hungarian.

We asked a bunch of grown adults to label diagrams of male and female reproductive systems. This is fifth-grade science, so it should’ve been easy, right? For more pics go to buzzfeed.com, it worth it.

Wow, she is really hot!
These photos show the designs of Yva Richard, the foremost purveyors of fetish gear and BDSM accoutrements in France from the 1920s through to the early 1940s.

for more photos, go usvsth3m

7 March 2014 20.00-21.00 from Amsterdam

Anyone, who is interested in our sex-positive activism: tonight on the XXX radio show we talk with a queer couple about identity, gender, being a woman, education, how to help younger generations in their sexual development, and many other related things…

about the importance of not being sent to the women’s section in a store if you don’t feel like one (even if you have a vagina). www.tilos.hu from 8pm CET.

Culture, body, gender, sexuality in adult trainings

www.bodyproject.eu

For whom

Trainers, educators, counselors that are:
– engaged in intercultural approaches, with a multicultural student group
– involved in themes of health, gender, sexuality
– involved in physical / sports education
– teaching language for migrants
– wishing to acquire teaching methods that ar embodied
– involved in the accompaniment of intercultural mobility

még néhány utolsó gondolat Lars von Trier Nimfomániás című filmjéhez

Lars von Trier Nimfomániás című filmje nekem fontos film. Ez az a film, amit lehet szeretni és lehet nem szeretni. Lehet belőle hiányolni az érzelmeket, a már jól ismert erotikus esztétikát. Lehet benne nem szeretni a markáns hangot, a brutális sarkításokat, a félbehagyott mondatokat, a meztelenséget, és persze a nemi szervek irritáló látványát. És ilyenkor lehet megnézni más rendező más filmjét. Ez senkinek sem kötelező. Az azért hamar kiderül, hogy azoknak is megvan róla a véleménye, akik nem is látták… mégiscsak tud ez a film valamit. Nyomot hagy; kérdéseket, nehezen kezelhető belső feszültséget.

Nekem nem a szex volt zavarba ejtő. Bennem az első hosszan tartó kérdés Joe arca volt. Miért nincsenek ennek a nőnek érzelmei? Hol a szenvedélye? Miért nem szenved, élvez, rajong, bőg, miért nem látszik az arcán, hogy mi zajlik benne? Aztán szép lassan összeállt bennem valami. Talán épp az Uma Thurman alakította családi jelenet kapcsán. Az olyan volt mintha egy Ionescu drámát látnék. Úgy abszurd, hogy közben pontosan életre keltek bennem gyerekkorom emlékei. Ahogy a szülők pakolásszák a gyerekeket önzéstől túlfűtött szerelmi drámáikban. Nem lehet, hogy az érzelmek láthatatlansága épp ennek a túljátszott drámának a másik oldala? Joe egész egyszerűen nem azt mutatja, amit megszoktam látni? Amivel könnyen tudnék azonosulni? Ami könnyen érthető lenne, mert éppen ugyanolyan, mint egy kamaszlány, egy fiatal nő, egy férjes asszony, egy anya általában? Amire én is nevelve voltam? Joe közömbös. Joe unott. És ez irritáló. De miért őt utálom, amikor azt a világot is utálhatnám, ami iránt közönyös? Nem lehet, hogy az őt körülvevő világ pont ennyi őszinte érzelem kiváltására alkalmas? Csak Joe nem a drámai nagyjelenetek nyelvén, nem a megszokott, gyöngykönnyeket elmorzsoló szenvedélyes hősnő arcával, nem Cathrine Deneuve rezzenetlen, örök szépségével kommunikálja, hogy basszátok meg, nem kérek az alázatos nőszerepből, nem akarok szeretettelen feleség lenni, őszintétlen anya, boldogtalan ember. A testével mondja el, befelé beszél, nem halljuk, ahogy sokszor minket sem hall senki. tovább…

A szexualitás a végtelenbe tart – szexedukátor A nimfomániásról

Transindex interjú – 2014 február

Semmi extremitás nincs a filmben, csak olyat mutat, amit az álszentségünk miatt nem szeretünk látni. És nem is annyira a szexről, mint inkább a szeretetről szól – mondta el Mester Dóra.

„Ez egy őszinte film. Mint Lars von Trier több filmjében is – mondjuk a Dogville-ben vagy a Melankóliában – A nimfomániásban is tükröt tart a társadalom elé, és a kontúrokat ezúttal is nagyon élesen húzza meg. A valóságot kiélezi a szélsőségekig, ettől válik a film zavarba ejtővé. Ha valami teljesen kívül esik a határaidon, azt sokkal könnyebben emészted meg. Ha látunk egy akció- vagy horrorfilmet: nem izgulunk, ha a főhős 66 sebből vérezve még elhúz egy repülőgépet, mert tudjuk, hogy az kívül esik a realitás minden határán. Szerintem A nimfomániásban éppen az a zavarba ejtő, hogy még a határokon belül marad.

Én nem látok semmi extremitást benne”

– fogalmazta meg véleményét Mester Dóra szexedukátor a Transindexnek Lars von Trier legújabb filmjével kapcsolatban. A budapesti szakember szerint ez a film úgy és olyat mutat, amit általában nem szeretünk látni. Ez többek között az intézményesült képmutatás: álszentség úgy tenni, mintha mi nem maszturbálnánk, feküdnénk le idegen emberekkel, nem lennének extremitásaink vagy perverz vágyaink.

tovább a cikkhez

more pics at Cultura Inquieta

Amikor megérkeztem, sokáig kerestem a helyem, egy bizonyos szempontból még mindig keresem. Mindig is keresni fogom… Előszörre úgy tűnt, megy minden, mint a karikacsapás: regisztrálni, lakást találni, iskolát, hol lehet kapni friss élesztőt, zöld paprikát. Rutinos utazók. Csak lassan, amikor már helyére kerültek a játékok a gyerekszobában, amikor már kint volt a nevünk az ajtón és megérkeztek az első cserepes növényeink is épségben, akkor kezdett valami furcsa érzésem lenni. Itt-ott a testemben bukkantak fel oktalan kis fájdalmak, összekuszálódott a libidóm, az időérzékem, a prioritásaim. Mit hagytam otthon: a lakásunkat, a barátainkat, a családomat, a kertem, a szakmám? Kinek a történetét is írom, a páromét vagy a magamét? Mit jelent a család, az otthon, a tér, a biztonság? Mit jelent a nyelv? Mit jelent anyának lenni, amikor a gyerekem idegen nyelven jár iskolába? Mit jelent nőnek lenni, amikor az egymástól való függőségünk hirtelen másképpen fest, mint amikor mindketten pénzkeresők voltunk? Nőnek, anyának, szeretőnek lenni egyidőben önmagában is elég kihívást tartogat egy párkapcsolatban, de mindez még sokkal bonyolultabb, ha mindeközben az alapvető fogalmainkat is újra kell rendeznünk családról, párkapcsolatról, függetlenségről, identitásról. Férfinak, apának, szeretőnek, társnak lenni ugyanezeket a kérdéseket veti fel, egyedülálló, akár a feleségét, párját követő férfiról, akár a társáért felelősséget vállaló családfenntartóról van szó.

Megtaláltam, amit kerestem? Hogy érzem magam a bőrömben? Hol a helyem? Miben vagyok igazán jó? Milyen férfinak, nőnek látom magam? Hiszek magamban? Hiszek a vonzerőmben, az erőmben, tudásomban, tehetségemben? Nyitott vagyok vagy bezárkóztam? Meddig vagyok hajlandó elmenni a kompromisszumokban? Hol vannak a határaim?

Számtalan kérdést vet fel, ha egyszer úgy döntünk, hogy egy időre más országban folytatjuk az életünket, tegyük azt magányosan, párral vagy épp családdal. Legtöbbünknek ez előhoz sok olyan önismereti, párkapcsolati, identitással, vagy épp szexualitással kapcsolatos kérdést, amelyek eddig nem kerültek felszínre.

Én sokszor érzem, tapasztalom azt, hogy ezek – mégha néha fájdalmas és nehéz is velük szembesülni – hasznos kérdések, de egyedül nehéz velük megbirkózni. Időnként jól esik megosztani, kibeszélni, más szögből látni az életünket. Jól esik hallani mások tapasztalatát, látni, ki mire ment a vándorlásból adódó nehézségekkel.

Mi a családommal egy éve költöztünk Amsterdamba. Budapesten maradt egy szépen berendezett lakás, egy nagy kert, a nagymamák, a barátok, a magyar nyelvű szakmai környezet. De az élet nem állt meg. Nekem egy évig tartott „megérkezni”, ennyi időbe telt, hogy feltehessem ezt a hirdetést: vállalok egyéni és páros konzultációkat, szervezek csoportokat nőknek és férfiaknak, anyáknak, apáknak és családoknak. Elsősorban szexualitás és párkapcsolat területén, de minthogy ezek szervesen kapcsolódnak, nőnek ki életünk minden más területéről, fakadnak belső lelki egyensúlyunkból, ezért inkább mondanám, hogy önismereti konzultációs, segítő beszélgetésekre invitálok. A munkámról többet a www.csakatestemenat.hu weboldalon olvashattok, a személyes konzultációkról pedig itt. Levelet a doradjamila(kukac)gmail(pont)com email címre írhattok.

Vancouver baby has just become the first child in British Columbia with three parents listed on a birth certificate.

Three-month-old Della Wolf Kangro Wiley Richards is the daughter of lesbian parents and their male friend.

“It feels really just natural and easy, like any other family,” said biological father Shawn Kangro. “It doesn’t feel like anything is strange about it.”

B.C.’s new Family Law Act, which came into effect last year, allows for three or even more parents.

Della’s family is the first to go through the process, and they finalized the birth certificate registration last week.

B.C., which is celebrating Family Day on Monday, is the first province in Canada with legislation to allow three parents on a birth certificate, although it’s been achieved elsewhere through litigation. go to the article…