A szexualitás a végtelenbe tart – szexedukátor A nimfomániásról

Transindex interjú – 2014 február

Semmi extremitás nincs a filmben, csak olyat mutat, amit az álszentségünk miatt nem szeretünk látni. És nem is annyira a szexről, mint inkább a szeretetről szól – mondta el Mester Dóra.

„Ez egy őszinte film. Mint Lars von Trier több filmjében is – mondjuk a Dogville-ben vagy a Melankóliában – A nimfomániásban is tükröt tart a társadalom elé, és a kontúrokat ezúttal is nagyon élesen húzza meg. A valóságot kiélezi a szélsőségekig, ettől válik a film zavarba ejtővé. Ha valami teljesen kívül esik a határaidon, azt sokkal könnyebben emészted meg. Ha látunk egy akció- vagy horrorfilmet: nem izgulunk, ha a főhős 66 sebből vérezve még elhúz egy repülőgépet, mert tudjuk, hogy az kívül esik a realitás minden határán. Szerintem A nimfomániásban éppen az a zavarba ejtő, hogy még a határokon belül marad.

Én nem látok semmi extremitást benne”

– fogalmazta meg véleményét Mester Dóra szexedukátor a Transindexnek Lars von Trier legújabb filmjével kapcsolatban. A budapesti szakember szerint ez a film úgy és olyat mutat, amit általában nem szeretünk látni. Ez többek között az intézményesült képmutatás: álszentség úgy tenni, mintha mi nem maszturbálnánk, feküdnénk le idegen emberekkel, nem lennének extremitásaink vagy perverz vágyaink.

tovább a cikkhez

Bevezetés a szexualitás interkulturális megközelítésébe
A cikk az Európai Unió támogatásával a BODY című multilaterális Grundtvig program keretében jött létre

Az emberi szexualitásra – minthogy az mélyen a testbe és annak biológiájába ágyazott – gyakran tekintenek úgy, mintha univerzális és természetből fakadón mindenkire általánosan érvényes lenne. Ha viszont elkezdjük a szexualitás fogalmait közelebbről szemügyre venni – a biológiai és a társadalmi nemet, az érzelmeinket, társas érintkezéseinket, kapcsolatainkat, szexuális szokásainkat, szexuális orientációnkat és gyakorlatainkat, de akár az erotikus vágyat vagy a test különféle használati módjait és jelentéseit – akkor kiderül, hogy az emberi szexualitás minden aspektusát alapvetően határozza meg a kultúra. Azzal, ha elkezdjük megérteni a szexuális identitások komplexitását, képlékenységét és átjárhatóságát, nagy eséllyel nemcsak a saját szexualitásunkhoz kerülünk közelebb, de annak megértéséhez is, hogy miért viselkednek mások tőlünk „annyira eltérően”. A szerző a szexualitás különböző jelentéseit és társadalmi funkcióit követi nyomon kultúráról kultúrára. A különböző történelmi korszakok szexualitását tekintve kiderül, hogy az etnikai különbözőségeken túl még számtalan kulturális dimenzió bonyolult működési mechanizmusa rajzolja meg azt, amit leegyszerűsítve emberi szexualitásnak hívunk.

Új Nő magazin | Jankovic Nóra interjúja

Talán az igazi, felhőtlen, ártatlan szerelmet utoljára óvodáskorunkban éljük át, mert aztán ahogy fejlődni kezd a testünk, elkezdenek lázadni a hormonjaink, már megjelenik egy új, addig ismeretlen érzés is bennünk, a vágy. És ez a vágy, majd később a testi szerelem, a szexualitás, végigkíséri női létünket, hullámzón, változékonyan, – amit néha magunk sem értünk – ugyanannyi örömet, mint fejtörést okozva nekünk életünk során. Mégsem akarjuk megbeszélni, nem akarunk tanácsot kérni, válaszokat a miértekre. Inkább kínlódunk, míg kezünkbe nem kerül Mester Dóra Djamila szex-edukátor, egyetemi oktató, Nő, anya, szerető – anyaság és szex c. könyve.

Közgazdászként végeztél az egyetemen, szociológiából doktorálsz, most mégis szex-edukátorként tevékenykedsz, ami nem igazán egy megszokott foglalkozás. Miért váltottál?

Amikor – lassan már hét éve – a párommal San Franciscóban éltünk, egy olyan közegbe kerültem – ilyen téren Amerika sem homogén – ahol nagyon sok program, előadás, beszélgetés épült a szexualitás köré. Érdekes volt olyan szex-beszélgetéseken részt venni, amelyeken mondjuk az anális szex problematikájáról úgy beszélgettek a résztvevők, mint mi itthon a sütés-főzés titkairól. Itt hallottam először azt a kifejezést is, hogy „szex pozitív”. Ez a kifejezés azt takarja, hogy a szex elválaszthatatlan, természetes része az emberek életének. Ekkor Budapesten a szociológia doktori programon a nők saját testükhöz való viszonyát tárgyaló kérdésekkel foglalkoztam, úgyhogy csak egy lépés volt, hogy beiratkozzam a nagy múltú San Francisco Sex Information szex-edukátor képzésére. De ma már úgy gondolom azt, amit én csinálok, nem ez fejezi ki a legjobban, mivel nem csak a szexszel foglalkozom, hanem mindazzal, amit a fogalom magába foglal: nőiségünkkel, annak megélésével, családbeli helyzetünkkel, mit jelentenek az érzelmeink, vonzalmaink, vágyaink, és természetesen testünkhöz való viszonyunkkal. Ezért szoktam azt mondani, hogy ez részemről sokkal több, ez már inkább misszió.
tovább…

Ez a könyv nem könnyed olvasmány és ennek ellenére letehetetlen. Ráadásul nem is egy könyv, hanem mindjárt három rejlik benne.

Az első könyv azt taglalja és számos interjúval teszi még életszerűbbé, hogy a gyereklányból, hogyan lesz felnőtt nő. A szerző Mester Dóra Djamila, az anya és apa interjúk mellett, amelyeket belefűzött a szövegbe részletesen és őszintén mesél saját magáról is, nincs az a kényelmetlen érzése az olvasónak, hogy egy nagyítólencsén keresztül vizsgálgatja a kutató szigorú szemszögén keresztül a világot, amelyhez persze neki, mint komoly olvasónak, kutatónak, írónak semmi köze. Ezt a könyvet olvasva mi is ott lépdelünk az író mellett, aki mindig elmeséli a saját történetét, gondolatait, tapasztalatait egy adott témával kapcsolatban, idézi a meginterjúztatott anyák történeteit és természetesen még sok más okos, a témában kutatásokat végző tudósét és ezeket a véleményeket egymás mellé rakja, hol alátámasztja, hol ütközteti a gondolatokat. Ez az élet, itt nincs fehér és fekete, jó vagy rossz, az élet sokkal komplexebb, minthogy egyetlen szempontból meg lehetne magyarázni. Az első könyvben olvashatunk többek között nőknek a gyermekkorából hozott szexuális vonatkozású emlékeiről. A kulturális különbségekből, a neveltetésből, illetve a családon belüli szituációkból eredő szexuális tapasztalatokról. És mindeközben sok társadalomtudományos és kultúrtörténeti tézist és tényt ismerhetünk meg. Nőként olvasva ez egy nagyon zavarba ejtő és, bár ez a kifejezés kezd közhelyessé válni, de más nem jut az eszembe, szóval igen ez felszabadító tudás, hiszen én is voltam egyszer kislány és nekem is voltak tapasztalataim. Olyanok is, amelyekről aztán soha senkinek nem beszéltem és bizony jó olvasni, hogy másnak is vannak ilyenek. Sőt! És hogy ebben nincs semmi rossz, ez teljesen rendben van.

tovább a cikkhez

A női és a férfi szerep egyre inkább úgy tűnik nekem, mintha egy egy számmal kisebb cipő lenne, amely valamiért senkinek sem kényelmes. A társadalomban a kategóriák azért vannak, hogy egyszerűsítsék az életünket és a világot, ez az egyik oldalon támasz, mert nem kell minden pillanatban kitalálnod saját magadat. Közben viszont egy individualizálódó társadalommá alakulunk, amelyben megjelenik az elvárás, hogy mégis ki kell találnod önmagad, sokkal több szabad választás elé vagy állítva, vagy úgy tűnik, mintha szabad választás elé lennél állítva, de közben erős keretek között mozogsz. Eközben egyre divatosabbá válik az önismeret, és ez előhozza azt a kérdést, hogy én és a társadalom vagy a keretek hogyan viszonyulunk egymáshoz. A tradicionális férfi és női szerepekkel sincs semmi baj, de az önazonosság fontos. Az én misszióm nem egy általánosan liberalizáló misszió, mely szerint mindenki legyen szexaktivista vagy liberális a szó klasszikus értelmében. Hanem hogy mindenki érezze jól magát a szűkebb kulturális környezetében és a saját bőrében. A választásai okozzanak neki boldogságot.

Mester Dóra Djamila szexedukátor és társadalomkutató interjú közben telefonál, sms-t ír, dedikál, instruál és integet az ismerősöknek, mindeközben pedig egy küldetéssel bízza meg a környéken épp vízipisztollyal Darth Vaderre vadászó férfiakat, a kisfiát és párját: keressék meg a Nő, anya, szerető című, frissen megjelent könyvével Palya Beát. Ennyit a tradicionális nemi szerepekről.

tovább a cikkhez…

Nemrégiben jelent meg Mester Dóra Djamila Nő, anya, szerető című könyve, amely a női szexualitással és a nők saját testéhez való viszonyával foglalkozik. A szerzőt kérdeztük.

– Új név a hazai könyvpiacon.. vagy már találkozhattunk veled valahol? Mit lehet tudni Mester Dóra Djamiláról?

Lehet, hogy azért új, mert én nem a „könyvpiacon” szeretnék név lenni? Mindig más és más szerepeim hangsúlyosak, és ezek közül néhány talán kevésbé hallható, látványos.

Mit lehet tudni rólam? Ha a magánélet felől kezdem – ami esetemben szorosan összefügg a munkámmal- akkor elsősorban nő vagyok, anya, társ és kertész – ha szakmailag, akkor egyetemi oktató, társadalomkutató, vagy épp szexedukátor. Minden esetben emberekkel dolgozom, beszélgetek; csoportokat vezetek, tanítok, egyéni, páros konzultációkat tartok.

De az írásaimmal is lehet találkozni, nem akarnám leértékelni ezt a munkát sem. Van egy, ha úgy tetszik küldetésem, ami talán kicsit leegyszerűsítve arról szól, hogy kezeljük a szexet az élet természetes részeként. Azt gondolom, hogy erről beszélni kell.

Vezetek klasszikus kérdezz-felelek szexrovatot, írok női lapokba, most fejeztem épp be egy tudományos cikket a szexualitás és kultúra kapcsolatáról, de jelentek meg írásaim a Szeretők és az Igazi vagy? című kötetekben is. Legtöbben, azt hiszem mégis a saját oldalamon, a csakatestemenat.hu-n szoktak megtalálni.

– Honnan és mikor jött Nálad az ötlet, hogy a szexszel, a testiséggel foglalkozz?

Talán fontos hangsúlyozni, hogy nekem ez nem egy jó „ötlet” volt. Mindig is foglalkoztattak ezek a kérdések, és ahogy haladtam a szakmai érésben és önismeretben előre az évek során, úgy vált egyre határozottabbá, hogy ezekkel a kérdésekkel milyen módon szeretnék, tudok foglalkozni. Egy évet éltünk San Franciscóban, Kaliforniában, ott végeztem hivatalosan is szex-edukátorként, ha úgy tetszik, ott kaptam meg azt a nyelvet és eszköztárat, amit ma használok. A témát meg nem kellett kitalálnom magamnak, mint minden rendes küldetés, ez számomra igazából egy belső hívás: ez a dolgom, ez izgat, ezt kell csinálnom.

tovább a cikkre

Április elején jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában Mester Dóra Nő, anya, szerető című könyve. Az írónővel a különleges kötetről beszélgettünk.

Sokoldalú vagy, sok mindennel foglalkozol. Hogyan mutatnád be magad az olvasóknak?

A klasszikus bemutatkozásom, amit általában használni szoktam, az a nő-anya-szerető- társadalomkutató- szexedukátor – hobbikertész. Pont nemrégiben gondolkoztam azon, hogy ez annyira képlékeny, hogy az adott életszituációban szinte mindig újra lehetne írni az önéletrajzot és a bemutatkozást. Az év elején Amszterdamba költöztünk a családommal, úgyhogy jelenleg az anya, és a magát szakmailag is újra kitaláló nő állapotában vagyok, talán ez a jelenlegi öndefinícióm. A mesterségem címere egyébként szexedukátor.

Amikor elhatároztad, hogy nekifogsz az írásnak, mi volt a konkrét elképzelés? Milyen típusú könyvet szerettél volna létrehozni?

Először is fontos megjegyezni, hogy a Jaffa Kiadó kért fel ennek a könyvnek a megírására. Ez borzasztóan erős motiváció, mert óriási munka megírni egy könyvet. Ha ők nincsenek, és nem nyaggatnak visszatérően, akkor nem tudom, hogy lett volna-e bennem elég önfegyelem és erős elhatározás, hogy véghezvigyem a dolgot. A kezdeti inspiráció egy self-help könyv volt, amit San Francisco-ban olvastam, amikor teherbe estem. Mikor hazajöttünk, azt láttam, hogy nem igazán van olyan terhességgel kapcsolatos tanácsadó könyv, ami kimondottan a női szexualitásra fókuszálna. Elég széles a választék, sok fajta kismamakönyv van, de olyan nem nagyon, ami az egész témát kinyitná és észrevenné benne a nőt is. Ahogy elkezdtem dolgozni a könyvön, folyamatosan megtaláltak az ezzel kapcsolatos kérdések, és az volt az elképzelésem, hogy írok egy terhesség és szex guide bookot.

(…)

Beszélgessünk kicsit a borítóról! Miért választottad ezt a képet?

Nagyon sok illusztrációt kerestem, és sajnálom, hogy végül nem sikerült a könyvbe annyi képet beletenni, amennyi tervbe volt véve. A munkámban eleve fontosnak tartom a vizualitást, mert egy nagyon erősen vizuális kultúrában élünk. Vizuálisan egy csomó minden jobban kifejezhető, mint szavakkal. Izgalmas volt képek után kutatni, főleg képzőművészeti képeket kerestem, amik valahogyan mindig az adott témára rezonálnak. Reflektálok arra a mediális környezetre, amiben vagyunk, amit a reklámokban, a magazinokban, az interneten látni. Ezt egy picit másképpen teszem, és egyben az olvasóimat vagy a nézőimet is önreflexióra késztetem ezáltal, akár anélkül, hogy tudnák, hogy ez történik.

A borítón látható nő borotválja a hónalját, ami szokatlan látvány egy olajfestményen. A kép erősen barokkos, miközben egy szürrealista festő munkája. A borítón a nő kicsit az anyaság ikonjával játszik, de benne van a szépségeszmény is, ahogy borotválja magát, kikacsint a képből és kacér. Közben ott ülnek a kis puttó gyerekei, és az egész hajaz a zsidó-keresztény kultúrkörre, és annak a szimbolikájára. Szóval ez a kép rengeteg mindent összesűrít, ezért tetszett meg nekem annyira.

tovább a cikkhez

Nő, anya, szerető, amatőr fotós, közgazdász, hobbikertész, társadalomkutató és szexedukátor. Nő, anya, szerető című kötetében a nők ezerféle arcát szeretné megmutatni, és azt is, hogy a szexben nincs jó vagy rossz. A könyv megjelenése kapcsán a Jaffa Kiadóban beszélgettünk Mester Dóra Djamilával.
Bokros László írása

Távolról indulnék és kizökkenteném a könyvből egy kicsit a történetet, az érdekelne, hogy szerinted a gazdasági válság együtt járt-e lelki és akár szexuális válsággal?
Igen. Abszolút összefügg, és nem feltétlenül a nagy gazdasági válság, de az egzisztenciális jólétünk és a létbizonyosságunk egészen biztosan összefügg azzal, hogy mennyire és hogyan vagyunk „szexre, erotikára hangolva”. A Maslow-i hierarchia tökéletes példa. A kérdés mégis nagyon bonyolult, hiszen minden hat egymásra. A testemben jól érezhetem magam, a szexet is ideértve a fizikai komfortérzetem rendben lehet, mégis amennyire könnyű igennel válaszolni, annyira bonyolult egyenlet állhat össze, ha pontosan körbe szeretnénk járni a kérdést.

Vegyünk egy egyszerű példát: Tegyük fel, hogy egy kétgyermekes családban az apa elveszíti az állását, amikor a kisebb gyermek még szopizik. Ilyenkor a családi kérdések nem feltétlenül arról fognak szólni, hogy milyen gyakorisággal bújnak össze a házastársak, hanem arról, hogy feszengenek-e a kialakult helyzeten. Adott esetben itt válik nagyon fontossá a férfi számára az önértékelés. A minták, amelyeket hozott magával, és az azokban megtalálható prioritások. Az, hogy családapaként el tudom-e tartani a családomat, vagy hogy éppen mit szólnak a kollégáim.

tovább a cikkhez..

Egy könyv, mely a gyerekkortól egészen az anyaságig vizsgálja a női szexualitás és a testhez való viszony alakulását, érintve az intimitás, a fogantatás, a terhesség, a szülés, az anyaság és szex kérdéseit, mind testi, mind szellemi szinten. Mester Dóra Djamila első kötete, a Nő, anya, szerető- Anyaság és szex elhagyta a szülőszobát, és múlthét pénteken a XX. Budapest Nemzetközi Könyvfesztivál keretében mutatkozott be.
az első cikk a kultúra.hu-n

HVG extra Pszichológia | 2012 november

A szex mindannyiunknak mást jelent. Helytől, időpontból, hangulattól, személyiségtől, partnertől függően mindig változik. Éppúgy lehet kaland, egy jó dugás, mint viszonzatlan szenvedély, elmélyült intimitás vagy spirituális egyesülés. Szexelhetünk vágytól fűtötten vagy megfelelési kényszerből; feszengve vagy bódultan, szenvedélyesen. A gyerekvállalást követően is különböző fázisokon megyünk keresztül: mást jelent szexről, párkapcsolatról beszélni közvetlenül a szülést követően, első vagy több gyerek esetén, friss vagy megállapodott kapcsolatban. Nincs értelme a szex különféle formái és fokozatai között rangsort felállítani, hogy melyiknek van abszolút értéke a többi felett. Saját szexuális működésünk megismerése ennél sokkal értelmesebb célnak tűnik. Erre van szükségünk, hogy felismerjük, és merjük megélni például a gyerekvállalást követő nyugalmi időszakokat. Amikor történetesen nem szexre, hanem egy kiadós alvásra, magányra vagy épp valami családtól független önmegvalósításra vágyunk.

Ezért kérdés az is, hogy gyerekekkel bővülve a párkapcsolat mennyi lábon áll még: milyen erőforrásai vannak, milyen más dimenziók „vehetik át” időnként a szex szerepét. Mennyire van közöttünk értő párbeszéd ahhoz, hogy – mondjuk a gyermekágy idején – szerelmetes párunk is – akinek a testében sem vágás, se hormonális vihar – átérezze és megértse, hogy mi is zajlik bennünk. Hogy a szexszünet számára se legyen fájdalmas lemondás. De közben neki is legyen joga megélni saját problémáit. Azt gondolom, ebben kell mindig megtalálnunk az egyensúlyokat. Az érzelmi intimitás, a szeretet, a közelség számtalan módon fenntartható, de ehhez az kell, hogy ne fészkelődjön kettőnk között a szorongás, hogy mégis mi van, ha a szex mégsem jön vissza. Ezt az energiát arra is lehet fordítani, hogy hogyan tudjuk a számunkra legteljesebb életet élni egy kisbaba, gyerekek mellett is.