Nők Lapja Psziché | 2013 november
Az emberek szeretik megmondani, mit kell tennünk ahhoz, hogy jó szülők, szeretők, feleségek legyünk – szerintük. De nem kellene inkább bíznunk magunkban, és a saját normáink szerint élnünk, hogy boldogok legyünk a különféle szerepeinkben?

Sokan kérdezték mostanában tőlem, hogy mikorra várható a könyv megjelenése. Végre mondhatom – a büszke anya – hogy nemcsak megszületett, de a szülőszobát is elhagyta végre a gyermek. Erre az alkalomra mi is családostul hazautazunk, gyertek velünk ünnepelni! Lesz hivatalos beszélgetés a Jaffa Kiadó szervezésében a Millenárison, a Könyvfesztiválon: április 19. pénteken 16 órakor a Supka Géza teremben, szombat délelőtt szervezés és keretek nélküli jövés menés, szabad beszélgetés a Millenárison és délután a barátainkat várjuk szeretettel egy kerti partira (reméljük tavasz is lesz hozzá).

Ezúton is szeretném mindenkinek megköszönni a részvételét ebben a munkában; történetét, szövegét, segítségét, bátorítását és hogy oly sokan velem voltatok ebben a születésben. Az a legtöbb, amit tehetek, hogy ezzel a könyvvel köszönöm meg nektek.

Woman, mother, lover – Motherhood and sex. A Foucauldian analysis on the norms and beliefs surrounding the mother as a sexual object and on womanhood in our Western culture. I am writing about the medicalization of female sexuality, the Western cultural tradition and sex discourse specially in the intersection of the de- or asexualized myth of motherhood, the controversies on different female roles, the deep inner pain and difficulties being a girl, a young woman. My book is somewhere between social science and literature but also very personal and contains many personal interviews of mothers and fathers as well as my own personal stories from my childhood. I am writing a serious social and cultural analysis that is approachable by laypeople.
The book is published in Hungarian, in approximately 3000 copies.

Ötös – Falusi Mariannal és Lang Györgyivel
Időpont: 2012. augusztus 8. szerda 11.00

Hallgasd! 1.

Hallgasd! 2.</

Ledöntjük a szextabukat – interjú Lux Elvirával és Mester Dórával | Nők Lapja Psziché | 2012. február

Lux Elvira szexuális ismeretterjesztő könyvein generációk nőttek fel. Ő volt az első szexuálpszichológus Magyarországon – ráadásul akkor, amikor még dübörgött a szocializmus, és a szexről még csak beszélni sem illett. Közel negyven évvel később Mester Dóra szex-edukátorként vált ismerté. Az ő megjelenéséig gyakorlatilag nem létezett szex-oktatás az iskolákban. Összehoztuk a szexuális nevelés két úttörőjét, akik más-más korban, máshogyan, de hasonló célokért küzdöttek, küzdenek.

Zádrovich Aliz írása

Éva Magazin | 2012. december

Leültünk négyen beszélgetni a szexről. Tudjuk, kedves Olvasó, hogy ez szokatlan, talán tabudöngető vállalkozás, mi is féltünk tőle, de úgy gondoltuk, bevállaljuk. Egyszer el kell kezdeni valahogy. A beszélgetést Hevesi Flóra vezette

Az asztal körül:

Kukorelly Endre
Író, költő, kritikus. Ezer és 3 avagy A nőkben rejlő szív című regényében a magyar irodalomban szokatlan nyíltsággal ír a szexualitásról és a nőkről.

Mester Dóra
„Szex pozitív misszió aktivista”. Középiskolákban, diákotthonokban kamaszokkal beszélget szexről, szerelemről, személyes konzultációkat tart, rádióműsort vezet, ír és beszélget, ahol csak lehet.

Kriston Andrea
25 éve tanítja saját fejlesztésű intimtornáját, mellyel az alhasi izmokat és kötőszöveteket erősítve védi és gyógyítja kliensei szervezetét, na meg szexuális életét. A torna – mondja – szinte csak ürügy, hogy közelebb kerüljünk a testünkhöz és lelkünkhöz.

Kossuth Rádió 1. csatornája | “Vendég a háznál” – gyerekekről felnőtteknek | 2012. február 14.

Mikor kezdjük és hogyan gyerekeink szexuális “felvilágosítását”?

2011 november 21. | Szexedukáció a közszolgálati rádióban

A Cseresznye TÁMOP 5.2.5.-08/1-2008-0181 pályázatának keretén belül megvalósuló szexedukációs programjáról beszélek én és a projektben résztvevő két fiatal.

A felvétel a Magyar Rádió 1-es csatornáján a “Vendég a háznál” műsorban hangzott el 2011. november 21-én.

Ez a szöveg részlet abból a hosszú és érdekes beszélgetésből, amit Borival Kebelbarátnők című könyvéhez folytattunk, és aminek egyetlen témája volt: a melleim. Azok a “dolgok”, amik – gondoltam én – a legkevésbé sem foglalkoztattak eddig, legalábbis nem tulajdonítottam nekik semmiféle jelentőséget.

Ahogy azonban elkezdtem a szexualitással komolyabban foglalkozni, és pláne beszélgetni nőkkel és férfiakkal, nyilvánvalóvá vált, hogy a női mell mennyire nem megkerülhető, nemcsak mint funkcionális és esztétikai tulajdonságokat hordozó női testrész, mint erogén zóna, de mint kulturális szimbóluma a női testiségnek, a női szexualitásnak. És a tanítás során lépten-nyomon jönnek szembe lányok, asszonyok történetei, a melleikről, a mellüket ért megjegyzésekről, a melleikkel kapcsolatos frusztrációkról. Az ELTÉ-s órámon szoktam használni Babarczy Eszter Mellblogjáról is szövegrészleteket, mert azt látom, hogy a testtel kapcsolatos tudásunkat leghitelesebben az egyéni történetek és/ vagy az irodalom közvetítik.
Nagyon fontosnak tartom Bori munkáját, és izgalmas vállalkozásnak, hogy valaki a női mellről, mellekről, cicikről, dudákról akarjon írni egy egész könyvet. És ez pont a beszélgetésünk során vált számomra is világossá, hogy ezek a dolgok mennyire nem tőlem független tárgyi micsodák, és, hogy milyen elképesztő bugyrokba tudott elvezetni a róluk való beszélgetés.

Én kicsit tartottam a fotózástól, mert általában nem szeretem magam meztelenül, vagy akár csak meztelen felsőtesttel mutogatni. Sosem monokiniztem, feszélyezett volna, hogy a melleimet bámulják. Igazából azért tartottam most is a fotóktól, mert tudtam, hogy a többi mellfotóval ellentétben én nem arctalan mellfotót szeretnék kérni Boritól. Vagyis, én nem kérhetek arctalan mellfotót. Tudtam, hogy éppen arról szól ez a történet, hogy szeretem a testem, nincs benne semmi szégyellnivaló, és mint szex-oktatónak, tudnom kell mindezt megmutatni a külvilágnak is. És azért mert ez nem magamutogatás, nem exhibicionizmus, nem feltűnősködés. Ennek a félpucér fotónak más nyilvános képekkel ellentétben nem vágykeltés a célja, hanem egy állásfoglalás: természetes, gyermeket szült és szoptatott testem büszke megmutatása. És nem is feltétlenül mindenkinek, de kifejezetten más nőknek. Azoknak nőknek, akik szintén szültek, szoptattak, vagy majd fognak, és bárkinek, aki úgy érzi, hogy valamiért nem „tökéletes”, nem boldog a saját testével, mert az nem hasonlít a média agyon foto-„stoppolt” ideáljaihoz.