„Életünk az önként vállalt bűn története, amit úgy terjesztünk, mint a pestist. Thomas Berhard szavaival „a gyermekkor egy fekete lyuk, amibe a szüleink taszítanak, és amiből egyedül kell kimásznunk. De a legtöbb ember nem tud kimászni ebből a fekete lyukból.” Nem mászunk ki a bűntudatból, amibe beletaszítottak… talán mert ahhoz, hogy megszabaduljunk tőle, vissza kell szerezni az ártatlanságot… A bűntudatkeltés egy perverz folyamat. Ha valami, akkor ez a perverz, és nem egy virágnak adott csók. Az ártatlanság korában a szex még nincs jelen. De az a helyzet, hogy minden legenda ellenére a gyerekek, ezek a kis angyalkák is ugyanúgy szexualizált lények, mint a felnőttek. Csak éppen nem érzik magukat bűnösnek ezért.” Nincs meg bennük a bűntudat, amit aztán beléjük oltunk a gyermekkor alatt, amit magukévá tesznek a serdülőkorban, amikor már tudnak élni a szexualitásukkal. Mert a „szex” nem az, amit a felnőttek csinálnak a nemi szerveikkel. A szexhez nem kell szőrt növeszteni és nem kell tudatában lenni a szexből kreált problémáknak, a szexhez elég megszületni.”(Valerie Tasso)

Egyre több helyről érkezik igény vagy burkolt nyomás arra vonatkozólag, hogy pontosan, közérthetően és legfőképpen nem félreérthetően mondjam el, hogy mit is gondolok a pornóról. Nemrégiben kaptam egy egészen konkrét kérdést: ajánlanám-e bárkinek egy egyéni konzultáció során, hogy szexuális ismeretszerzés vagy vágykeltés céljából nézzen pornót? Ugyanez a kérdés pepitában: hogy hogyan lehet, hogyha kritizálom „a pornót”, akkor mégis lehet pornóoldalakra bukkanni a csakatestemenat linkajánlójában?

Néhány fontos dolgot mindenképp fontosnak tartok tisztázni: kivel, milyen kontextusban és milyen pornóról beszélünk?

Pornó – definíció

A pornó definíciószerűen az, amikor explicit szexualitást ábrázolnak vizuálisan vagy verbálisan, ahol nemcsak utalnak rá, de egy az egyben láthatjuk a szereplők nemi szerveit illetve mindent, amit azzal csinálnak. A pornográfia célja minden időben a vágykeltés volt, de a mai napig elég nehéz meghúzni a határt erotika és pornográfia között. Sokszor csak a kontextus már önmagában kijelöli a határokat. Ha például a szépművészeti múzeumban látunk nemi szerveket, vagy akár direkt szexuális jeleneteket, orgiát, azt a legritkább esetben nevezzük pornónak, és érdekes módon a pornón felháborodott szülők és pedagógusok egyike sem tiltja gyermekét eme műintézményektől. Ezzel a témával kacérkodik most a bécsi Secession múzeum is, amikor a Klimt freskók közé beengedett egy swinger klubot (még nem láttam, de tervezek elmenni).

Nagyon örültem, amikor felkértek, hogy tartsak szexbeszélgetést az Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium Kollégiumában 18-19 éves fiataloknak. Abból, hogy úgy találtak meg, hogy a szex-oktatásra kerestek rá az interneten, arra következtettem, hogy sokakban már anélkül is felmerül az igény arra, hogy valaki nyitottan, előítéletektől mentesen és kíváncsian beszélgessen ezzel a korosztállyal, hogy én adnám a szájukba a szavakat. Igény van, és ez megerősít abban, amit csinálok. Nagyon klassz volt tapasztalni, hogy ennyire nyitottak és bevállalósak a nevelőtanárok és kíváncsiak a diákok.

Néhány magyarul is megjelent könyv és magyar nyelvű internetes link, amiket sokat használok, és érdemesnek tartok fiataloknak is olvasgatásra, információszerzésre. Azoknak a kamaszoknak, akiknek még nincs szexoktatás az iskolájában, azoknak a pedagógusoknak, akik foglalkoznak a témával osztályfőnöki- vagy biológia óra keretében, és azoknak a szülőknek, akik szintén kíváncsiak, és már beszélgetnek a gyerekeikkel a témáról.

A szexualitás hagyományos diskurzusai immáron nehezen átlátható, sokszínű kulturális és társadalmi mintákat közvetítenek, amelyek korántsem érték- és politika semlegesek. Ez teszi időszerűvé a szexualitás „természetes”, velünk született adottságának, „magától értetődésének” megkérdőjelezését, valamint az azt meghatározó történeti, kulturális és társadalmi tényezők ismeretét a médiacsinálók, közbeszédek formálói számára is.

A kurzus célja megismerni és megérteni azokat a társadalmi/kulturális folyamatokat, amelyekben a – közgondolkodásban általában „természetesnek” és biológiainak tartott – szexualitás fogalmai létrejöttek. A kurzus folyamán olvasott társadalomtudományi elméletek, kultúrtörténeti és napi aktualitással bíró példák elemzése célja körüljárni olyan kérdéseket, amelyek a szexualitást létrehozó tudások, normák vagy éppen előítéletek, tabuk kialakulását, szerepét és fennmaradásuk okait firtatják.

A FÓTI WALDORF ISKOLA megszavazta nekem azt a bizalmat, hogy 2009 őszében elindíthattam a tudomásom szerint itthon első átfogó, az emberi szexualitást több órán keresztül tárgyaló beszélgetős tanórákat. A kísérleti oktatásba sok olyan témát illesztettem, amit fontosnak gondolok abban, hogy segítse a fiatalok egészséges és kiegyensúlyozott szexuális életét és legfőképpen hogy segítse őket eligazodni ebben a zajos, pornográf vizualitással terhes, de legfőképpen értékrendjében megzavarodott világban. Hogy már most és később is képesek legyenek meghozni a saját felelős döntéseiket.